Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Krones Ferencz: Aus Oesterreichs stillen und bewegten Jahren 1810–1812 und 1813–15. Ism. Mangold Lajos 76

77 TÖRTÉNETI IRODALOM. és 1890. 505. 1.) Mindkét munkának megivása közben a szerző János főherczeg naplójegyzéseiből merített, sőt ez utóbbiak 1813 —15. évre vonatkozó részeit egy külön műben ki is adta. (L. ismertetését a Századokban 1891. 495 1.) Az előttünk fekvő műben pedig a naplónak a bécsschönbrunni békétől egészen az orosz háború kitöréséigterjedő részét bocsátja közre, mely Ausztriának mély sülyedésére, a pénzügyi válságra és az absolistikus korszak egyéb sarkalatos bajaira élénk világot vet. Maga a könyv, mint közlött czíméből kitetszik, két részre oszlik. Első felében a szerző az 1810—12. évek belügyi állapotait vázolja, még pedig János naplója nyomán ; hozzájárul azután maga a napló szószerinti, magyarázó jegyzetektől kísért közlése. E korszak főbb szereplőivel nagyobbrészt már a két első munkában ismerkedtünk meg. Újból meggyőződünk arról, hogy a bécsi államférfiak közül egyetlen egy sem vala képes az örvény szélén megfeneklett államhajót ismét útnak indítani. Metternich, kinek csillaga ez években emelkedett magasra Ausztria politikai láthatárán, felületesen, könnyelműen és lelkiismeretlenül végzi dolgait. Ez években a napot, János főherczeg nyomán, a következő módon szokta tölteni : délig aludt, azután Bagration herczegnőt kereste föl ; onnan valamelyik cercle-be indult, nagy későn ebédelt, mire megint társaságba ment, hol többi között ilyféle világrendítő problémák fejtegetésében ragyogtatta ékesszólását : »lehet-e nő is külügyi miniszter?« avagy »nem vét-e a tubákos ember az egyház által megparancsolt böjt ellen ?« Miután az időt ilyesfélékkel éjfélig kihúzta, álomra hajtá fejét. . . . Egyébiránt Gentz maga is (ez időtájban) Metternichet a pénzügyi és egyéb válságok megoldására képtelennek állítja. Az állami tanács többi tagjai csak az egymás ellen szőtt cselvetésekben remekeltek. Ferencz császár és király pedig abban gyönyörködött, hogy felváltva valamennyire hallgatott, de mert veleszületett féltékenységből egyikben sem bízott, a jó tanácsokra sem hallgatott, csakhogy megmutassa, hogy korlátlanúl uralkodik. A pénzügyi válsággal szemben valamennyien, kivétel nélkül, tehetetlenek valának, bár Chotek, Bartenstein, O'Donell, Ugarte, Baldacci, Gentz stb. kifogyhatatlanúl újabb meg újabb módokat és eszközöket hoztak javaslatba. O'Donell többi között az egyházi javakra akart kölcsönt felvenni, mit Koháry Ferencz udvari kanczellár nagyban helyeselt, Zichy Károly miniszter ellenben határozottan ellenzett, azt hozván fel ellenvetésül, hogy a czélba vett intézkedés a magyar alkotmányba ütközik. E miatt Gentz és a centralisták Zichvben Ausztria végromlásának egyik fo-fő okozóját látták, a londoni Star-ban hivatalos helyről inspirált czikk pedig Zichy-t Ausztria ördögének nevezte. O'Donell váratlan halála után, utóda, gróf Wallis, egy szűk látkörű, makacs, megcsontosodott bureaukrata, egyrészt új, súlyos adó által iparkodott a közelgő bukást elhárítani, másrészt azonban a május 18-ára egyberendelt »beváltási és törlesztési bizottság « gai kivánta a következő események nyomában járó felelősséget megosztani. E bizottságnak 1 1 tagja az osztrák tartományokból került ; Magyarországot Apponyi Antal gróf,