Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Borovszky Samu: A honfoglalás története a művelt közönség számára. Ism. M. H. 812
812 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. birtokosairól, birtokaik eredetéről és f őleg a megye nemzetiségi viszonyairól is értekezik. Kimutatja, hogy az urak legnagyobb része Magyarországból származott magyar volt s e magyar uralkodásból magyarázza a megye életének külső magyar jellegét, azt a számos, de aránylag még sem sok magyar helynevet, melyek napjainkban úgy szólván már mind elenyésztek. E rész érdekes következtetést enged vonnunk, mutatis mutandis Slavonia egyéb részeinek analog viszonyaira, valamint jó hasznát veszi fejtegetéseinek az is, ki a XIV—XVI. századbeli politikai történetünkkel, s annak szereplő családaival foglalkozik. Kifogásoló megjegyzéseket e munkára nem teszünk, nem tehetünk. Hogy arra valaki képes lehessen, annyit kellene tudnia mint szerzőnek ; mi magunkat arra. tekintettel az általa felhasznált, tömérdek kiadatlan, eddig jobbára teljesen ismeretlen anyagra, képesnek nem érezzük. Szerzőnek lelkiismeretes szorgalma azonban teljes megnyugvást nyújt az iránt, hogy a mit ő mond, teljesen szilárd alapon nyugszik s a történetírásnak mindig használható, el nem évülő anyaga lesz. Legfeljebb a régi helynevek használatára nézve lehetne itt-ott egy kis, inkább nyelvi, mint történeti megjegyzésünk, p. o. Zenthernyh alig ha lesz Szent-Ernő (Ernst), hanem Szenternye, Irenaeus s a magyar ember alig használt valaha ilyféle alakot : Bakovcza, Bujovcz, hanem Bakóczát, Bujóczot mondott. Ép az a körülmény, hogy az efféle nevekben néha l csúszik be, s p. o. Bakolczát találunk Bakovcza helyett, mutatja, hogy itt (mint p. o. a franczia nyelv is teszi) azzal a phonetikai törvénynyel van dolgunk, mely az ol szótagot hosszú ő-ra, vagy viszont változtatja, mint p. o. a zalamegyei Tapolcza nép szájában gyakran Tapóczának, sőt Tapoiczának is hangzik, tehát az ou- vagy or-nak igenis megfelel ol és ó, sőt oú, de nem lehet — a magyar szájban — ov-t feltételeznünk. A munkához igen csinos térkép van mellékelve, mely világos berendezésével szemlélhetővé teszi a dolgozat eredményeit horvát testvéreinknek is, kik a magyar nyelvet nem birják, de a kiket e munka, mert mai tartományuk egy részének múltját lényegesen felderíti, kiválóan érdekeibet. —1 1. A honfoglalás története a müveit közönség számára, írta Borovszky Samu. Budapest 1893. 158 1. Mindenesetre időszerű munka, oly szerzőtől, kit min^ szorgalmas és lelkiismeretes kutatót ismer az irodalmi világ. Ügy a tárgy mint a szerző megérdemlik, hogy e folyóirat olvasói tudomást vegyenek a mű tartalmáról.
