Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Csánki Dezső: Kőrösmegye a XV. században. Ism. –1-1. l. 810

810 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. dozások folytak közte és Ulászló között, melyek az 1506-ki bécsújhelyi és budai szerződésekre, valamint a bécsi békére vezettek. Az időközben beállott eseményt, t. i. II. Lajos születését, Miksa szintén javára használta ki, megkötvén Ulászlóval az ismeretesházassági szerződéseket. Karge-nek a fentebbiekben ismertetett értekezése többpontban tisztázza Miksa császár keleti politikáját, és igazolja Ulmann ellenében Kanke, Droysen és Liske azon állítását, hogy Miksát keleti politikájában a dynastiai érdek vezérelte, s hogy a Poroszország irányában tanúsított eljárása és a német lovagrend oly energikus oltalmazása szintén csak ezen érdeket szolgálta. DR. ALDÁSY ANTAL. Körösmegye a XV. században. Székfoglaló értekezés —- egy térképpel — C'sánki Dezső l. tagtól. (Olvastatott a II. osztály 1892. ápril 4-iki ülésén. Ara 2 frt. Budapest 1893. 154. 1. Értekezések a Történettudományok köréből XV. kötet. 12. szám.) Mai napság már megint tudjuk és maguk a horvátok sem vonják többé kétségbe, mit a régiek tudtak és hirdettek, hogy a mai Horvátországnak legnagyobb része, úgyszólván a XVIII. századig, Tótország vagy Slavonia nevet viselt. Annál homályosabb volt azonban a kérdés : meddig terjedt e Slavonia ? kivált kelet felé, a hol ma a mai Slavoniában, a Dráva mentében, egy nagy Verőcze megyét találunk, melynek székhelye Eszék, s a mely a Dráva torkolaton is túl a Dunáig terjed. A török hódítás, a megakasztására szervezett végvidék — a varasdi generalatus — itt teljesen össze-vissza forgatta, megszüntette a régi felosztást, a régi határokat s a karloviczi béke tabula rasat talált,, melyet azután — úgy gondolomformán — a múltra is tekintve, líj formatiokkal töltöttek be. A régi Slavonia egyes vármegyéi közül különösen Verőczének, és még inkább Kőrösnek határai, kiterjedése voltak bizonytalanok. Ez utóbbinak felderítésére vállalkozott Csánki Dezső, történelmi geographiánknak e nagy tudományú és lelkiismeretes búvára, akadémiai székfoglalójában, mely most előttünk fekszik, és feladatát, lehet mondani, fényesen megoldotta. A feladat nem volt könnyű. Számtalan ismeretlen, kiadatlan adatnak kifürkészését, felhasználását, éles és szabatos combinatiót igényelt annak tisztázása : mennyire terjedt, kivált kelet felé, a régi Kőrös megye, vagyis — a mi egyre megy — a régi Tótország ? s mi volt ennélfogva a mai Tótországból, Slavoniából a török catastropha előtt közvetlen Magyarország. Az új kor