Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Thuasne: Djem sultan; fils de Mohamed II. Ism. M–A S–R. 795

803 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. komolyan gondolhatott volna. Dzsem herczegot, kit az Angyalvárban őriztetett, kitűnő eszköznek tartotta a török fékeutartására, helyesebben befolyásának fentartására az olasz államokban, nevezetesen Nápolyban és Velenczében, miután ezek a török támadásainak elhárítására minduntalan az ő közbenjárására és pártfogására szorultak. A pápa a szultánnal a legjobb viszonyban állott, a keresztes hadjárat terve és a Dzsem személyéhez kötött merész remények el voltak feledve, midőn 1494. elején a keresztes hadjárat eszméje ismét felmerült, még pedig oly alakban, mely VI. Sándort-, igen kellemetlenül érintette. VIII. Károly családja régi igényeit Nápolyra felújítván 1494-ben átkelt Olaszországba. Hogy az európai közvéleményt a maga részére megnyerje, hadjárata végczéljáúl a török hatalom megtörését és a szent helyek visszavételét hirdette..E szent czéllal indokolta Nápolynak, mint a további hadmiveletek tervbe vett alapjának elfoglalását s ezen ürügy alatt követelte a pápától Dzsem herczeg kiadatását is. VI. Sándornak sem a terv, sem a terv kivitelére czélba vett eszközök nem tetszettek. A nápolyi királyi családhoz rokonsági kötelék fűzte, Bajaziddal pedig oly jó viszonyban állott, mely állásával, mint a kereszténység egyházi feje, alig volt összeegyeztethető. De VIII. Károly olaszországi hadjárata még nagyobb aggodalmakat keltett fel Konstantinápolyban, hol úgy látszik a franczia király által hirdetett keresztes hadjárat tervét s Dzsem herczeg felhasználását e czélra egész komolyan vették. Ekkor történt, hogy Bajazid a pápához levélben azon kérést intézte, hogy »Dzsemet szabadítsa meg ez élet szenvedéseitől s szállítsa át lelkét a túlvilágra, hol jobb nyugodalma lesz.« Ez irgalmas cselekedetért a szultán megígérte, hogy a pápának 200,000 aranyat fog íizetni, mely összeggel mint a szultán megjegyezte — a pápa szép uradalmakat vásárolhat fiainak. E kérést a pápa ugyan nem teljesítette, de már azon körülmény, hogy a szultán ily ajánlatott tett a keresztény egyház főpapjának, eléggé jellemző VI. Sándorra. Az időközben Közép-Olaszországba hatolt franczia királynak tudomására jutott a pápa és a szultán között folytatott levelezés tartalma s mihelyt 1494. deczember 31- hadseregével Kómába nyomult, VI. Çàndort azonnal a török trónkövetelő kiadására kényszerítette. Állítólag mint a franczia király vendége, tényleg azonban mint foglya, kisérte ezután Dzsem herczeg a francziákat a nápolyi hadjáratra, de már 1495. február 17-én mutatkoztak rajta azon betegség tünetei, mely őt Capuában néhány nap múlva 1495. február 22-én sirba vitte. A kortársak csaknem általános meggyőződése szerint VI. Sándor adta a szerencsétlen trónkövetelőnek a halált hozó mérget, de e későbbi történetírók által is gyakran emlegetett vád