Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Thuasne: Djem sultan; fils de Mohamed II. Ism. M–A S–R. 795

797 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. zetesen a janicsárok elismerték uroknak, hasonlóan a konstantinápolyi nép, de Dzsem, bizva népszerűségében, mégis kisérletet tett bátyja megbuktatására. Azon hadsereg élén, melynek vezérletével még atyja Mohamed bizta volt meg, Syriából Koniába s onnan Brussa felé sietett, hogy a birodalom e régi fővárosát kezébe kerítse. Egy ideig kedvezett is neki a szerencse. Aj asz basát, kit bátyja ellene küldött, Brussa mellett megverte s a várost, melynek lakosai hozzá pártoltak, elfoglalta ; de kevéssél utóbb, 1481. junius 22-én a jenischeri sikon vivott döntő ütközetben teljesen megveretett. Sietve visszavonult Koniába, tartománya fővárosába s onnan bátyja csapatai közeledésének hirére anyjával, feleségével és gyermekeivel együtt Egyptomba menekült. Egyptom akkori ura, a humanitásáról Európában is hires Melikel Achref Qaitbay szultán, szives vendégszeretettel fogadta a menekülő herczegot, nemcsak emberbaráti, hanem politikai érdekekből is. A trónkövetelő Dzsem herczeg, kihez veresége után is még sokan ragaszkodtak a török birodalomban, igen jó fegyver lehetett kezében Konstantinápoly ellen, honnan trónját már több ízben komoly veszély fenyegette. A kért segítséget Dzsemnek egyelőre azonban még sem adta meg, sőt legalább látszólag kisérletet tett a testvérek kibékítésére, mi azonban Dzsemnek azon követelésén, hogy a birodalom a két testvér között megoszt assék, a mint azt előre lehetett látni, hajótörést szenvedett. Most aztán az egyptomi szultán nem habozott többé Dzsemnek azon törekvését, hogy bátyja elleneivel összeköttetésbe lépve a háborút újra megkezdje, elősegíteni. Midőn tehát Kazimbég, Karamania kormányzója a felkelés zászlóját újra kitűzte, Dzsem herczeg az egyptomi szultántól pénzt és némi segédcsapatokat kapva ismét megjelent Kis-Azsiában. Szerencsésen egyesült Kazimbég hadseregével, de Angora mellett másodszor is vereséget szenvedett s bátyja hadai által minden oldalról szorongattatva Kazimbég tanácsára elhatározta, hogy Európába menekül. Egy hű emberét Bhodus szigetére küldötte a János-lovagrend nagymesteréhez d'Aubusson Péterhez, kérve ezt, hogy fogadja be szigetére és nyújtson neki segítséget igényei érvényesítésére. Nehogy ellenségei kezébe kerüljön, addig is, míg a nagymester válasza megérkezik, a tengerpartra sietett s a kurkoi kikötőben harminczhét kísérőjével egy rhodusi hajóra szállott. E lépés vezette be Dzsem herczeget az európai politika szinterére, hol aztán személye néhány éven keresztül önző cselszövények, végnélküli diplomacziai alkudozások és merészebbnél merészebb politikai combinatiók tárgya lett. Mint el lehet képzelni, a rhodusi lovagok a legnagyobb örömmel fogadták a menekülő herczeg kérését - hiszen a trónkövetelőt igen jól