Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallási tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Ism. Acsády Ignácz 777

785 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. De nem ő az egyedüli, a ki e gyászos idők jövetelét elősegítette. A mohácsi vészt megelőző évtized óta nem volt a magyar társadalom olyan zilált, a közszellem oly anarchicus, mint 1670 körül. A felekezetek szerint szétszaggatott nemzetnek nem voltak vezérei, nem volt senkije, a kiben csak némi bizalmat helyezett volna. Folyton azon panaszkodott, hogy a király a magyar ügyeket törvény ellenére idegen tanácsosaival kezeheti. de a király magyar tanácsosainak — például az 1670-ki beszterczebányai gyűlésen — szemökbe mondotta, hogy csak névleg magyarok, de tetteik az ellenkezőt bizonyítják, Hol vehette volna tehát a király ezen körülmények közt a magyar tanácsosokat? Hisz ha a panaszosokat teszi tanácsosaivá, a panaszlottak viszont ezeket nyilvánították volna csupán névleges magyaroknak. De nemcsak katholikusok és protestánsok, hanem magok a protestánsok egymás közt is elkeseredett harczot folytattak. Igen tanulságos dolgokat mond erre nézve Zsilinszky az 1649-ki országgyűlés tárgyalásainak ismertetése folyamán. Â linczi békének a felekezetek egyenjogúsítására vonatkozó s törvényben is szentesített határozatai ellen gróf Nádasdy Ferencz és Megyery Zsigmond a nádornál írásban ünnepélyes tiltakozást adtak be. Magánemberek ily hadüzenete a törvény szentsége ellen a rendiség korában nem szokatlan ugyan, de mindenesetre elszomorító jelenség. Csakhogy az 1646 7-ki törvények ellen nem csupán kath. főurak, hanem Kassa városa is tiltakoztak. Az egyiknek ez, a másiknak amaz a törvényczikkely nem tetszett, s mindegyik tisztán saját külön érdeke szempontjából Ítélte meg a törvényt. Sőt Kassa városa még tovább ment. s az ágostai ev. tanács a törvény világos határozataiban foglalt jogokat egyáltalán nem akarta a város területén élő helvét hitvallásuaknak megadni. A kassai két protestáns felekezet viszályából országos botrány támadt, s az ügy sokáig foglalkoztatta az 1649-ki országgyűlést; ekkor megtörtént azon sajátságos eset, hogy egy protestáns belügybe kath. főpapok és urak is bele szóltak, sőt őszintén megvallom, elfogulatlanabbúl ítélték meg a viszályt s inkább a törvény alapján álltak a kisebbséggel szemben, mint a többség, mely a testvéregyházat meg akarta fosztani törvény biztosította jogaitól. A közös szenvedés, mely a protestantismusra csakhamar beköszöntött, sokban enyhítette az ellentéteket s közelebb hozta a hitrokon elemeket. E szenvedések hosszú lajstromát adja Zsilinszky műve, mely egykorú és megbízható források, történeti emlékek, hivatalos iratok, naplók stb. alapján egész rideg valóságában eleveníti meg előttünk a komor, végzetes időszakot. Mert rettenetes megpróbáltatásokon ment át az akkori emberöltő ; az