Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallási tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Ism. Acsády Ignácz 777

783 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. A jelenkort kivéve az itt tárgyalt negyven év a magyar protestantismus egész életének legboldogabb időszaka. A király, a törvény elismerte egyenjogúságát, a társadalom uralkodó elemei, a főurak, alig néhány család kivételével, a nemesség óriási többségében, a városok, a végbeli magyar katonák csaknem teljesen az ő tanait vallották, s így életérdekei meg voltak védve, létele biztosítva volt. Felhőtelen égnek, állandó verőfénynek azonban ez időben sem örvendhetett. A régi egyház nem akart a törvény előtt meghajolni, nem akarta az ifjabb egyház jogait elismerni. Ellenkezőleg. eddig ismeretlen erélylyel és buzgalommai lépett föl ellene s az összeütközések gyakoriak és hevesek voltak. De a Protestantismus a nyilvánosan vívott, harczban mindig győzőtt, mert épen ez időben uralkodott Erdélyben a magyar protestantisnius két legkiválóbb fejedelme Bethlen Gábor és I. Rákóczy György, kik komoly veszély pillanatában mindig kardot fogtak érte s fen tudták tartani a magyar protestánsok törvényes egyenjogúságát. Ezek azonban nem voltak ily szerencsések az ellenök indított titkos háborúban, melyet a katb. főpapság éppen e korszakban nem is képzelt sikerrel folytatott, mert a főúri világ nagy részét visszahódította s ezzel az országgyűlésen s a társadalomban óriási hatalmat biztosított magának. Mindazonáltal ez a korszak további nagy sikerekkel záródik a két protestáns egyházra nézve. Ez a linczi béke, mely 1645-ben köttetett s 1647-ben igtattatott törvénybe. E nagy vivmánynyal fejezi be Zsilinszky művének második kötetét, ki ezúttal épen e fontos történeti mozzanatot aránylag röviden adja elő, mert pár évvel ezelőtt önálló nagy munkában irta meg minden részletében a linczi béke történetét, valamint a hozzá fiiződő eseményeket és törvényhozási tárgyalásokat. A harmadik kötetben Zsilinszky az 1648 1687-ki eseményeket tárgyalja. E negyven évi időszakban Magyarországban összesen csak hat országgyűlés tartatott és pedig 1649-ben. 1655-ben. 1659-ben, 1662-ben, 1681-ben és 1687-ben. Ezek közül is akadt már egynek, az 1662-nek önálló történésze, ki lefolyását egy testes kötetben irta meg. (Fabó András: Az 1662-ki országgyűlés. Budapest 1873.) Azt hihetnők tehát, hogy e korszakról lesz Zsilinszkynek a legkevesebb mondani valója, mert. habár voltak ez időszakban külömböző részleges gyűlések is, melyek a vallás ügyeivel foglalkoztak, ezek nem hoztak törvényt soha s így csak közvetve jöhetnek figyelembe. Mindazonáltal ez Zsilinszky nagy művének legterjedelmesebb, sőt nézetem szerint legbecsesebb kötete. Nem csupán a magyar protestantisnius, hanem az egész magyar nemzeti történelem szempontjából is fölötte érdekes és tanulságos ez a kötet, s ebben van a legtöbb rendszeresen feldolgozott fejezet. Abba az időszakba, mely itt fel van elevenítve,