Századok – 1893

Értekezések - DEDEK CRESCENS LAJOS: Jelentés néhány külföldi levéltárról 760

768 JELENTÉS Tudjuk Thaly Kálmán nagybecsű publikáczióiból, hogy Jindrichohradjec, vagy mint nálunk ösmerik Neuhaus, a magyar történelem egyik legrokonszenvesebb alakjának. II. Rákóczy Ferencz ifjúságának volt jó ideig szinhelye. Kollonics cardinalis a kis fejedelmi herczeget, mint gyámfiát, elszakítá anyjától Zrinyi Ilonától s a neuhausi jezustársasági atyák nevelésére bizta. A kis Ferencz hazájától távol, idegen földön, idegen nyelvet beszélők között volt kénytelen élni, nélkülözve az anyai szeretet semmi más által nem pótolható melegségét és gondoskodását. Thaly a herczegfiu életének e szomorú korszakát igen bőven s érdekesen írja le, részint Rákóczynak saját életirása, részint egy neuhausi jezsuita atyának egykorú s nagybecsű leirása alapján, a mely utóbbi a vörösvári levéltárban maradt fenn. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy Thaly elbeszélését némi, bár csekély, adatokkal kiegészíthetem. A Czernin grófok levéltárában ugyanis sikerült feltalálnom az egykori neuhausi collegium anyakönyvét, a melyben 1688-ban a syntaxisták között ez olvasható: His accessit 3. Április Franciscus Comes Rákóczy. Ezen adat kétségtelenné teszi tehát, hogy a kis Ferencz április 3-án lőn a collegium tagjává s ott nem mint tejedeimi sarj, hanem egyszerűen mint Rákóczy gróf szerepelt. Thaly leirja azt a vendégszerető, szívélyes fogadtatást is, a melyet a kis Rákóczy, a neuhausi vár akkori ura. Slavatha Joachim részéről élvezett. Joachim gróf ugyanis igen megszerette a fejedelmi gyermeket s rendelkezésére bocsátotta paripáit, fogatait, vadászfegyvereit, parkját, szóval az egész várat és szolgaszemélyzetének meghagyta, hogy a 12 éves gyermek iránt a legnagyobb tiszteletet tanúsítsák, s valahányszor a várba jön, gazdagon megvendégeljék. Rákóczy Ferencz Slavatha Joachim gróf e kedveskedéseit kétségkívül megírta volt anyjának is. Legalább erre mutat az a levél, a melyet május 30-áról Bécsből intézett Joachim grófhoz Zrinyi Ilona s a melyet, ha nem csalódom, eddig Thaly Kálmán sem ösmert. Az érdekes levél mely megérdemli, hogy egész szövegében mutassam be, így hangzik : Hochgeehrtster Herr und Patron ! In Vernehmung, was für villfältige hohe Gnaden Euer Exellenz meinem Sohn Franz Rákóczy erweisen, hätte meine Schuldigkeit längst erfordert, gegen demselben mich hierumben gebührent zu bedankhen : allein hat solches meine bishero gehabte Unpäszlichkeit zu thuen nit zugelassen, kombe derohalben anitzo mit gegenwärtigen gegen Euer Exellenz mich der obbemel-