Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 3. 680

684 PÖR ANTAL. kötéssel csak annyit említ, hogy Lajos király főurai, vitézei, nemesei és az ország egyéb lakói nagy seregével indult Erdélybe, s ez alkalommal, midőn az erdélyrészi határ szélében tartózkodók, megjelent előtte az igen hatalmas fejedelem, vagyis inkább csak főúr, Sándor havaselvi (transalpinus) vajda, ki hűbérese volt az országnak, de néhai Károly király idejében (1330.) a hűség ösvényéről eltévelyedett és sok ideig maradt lázadásban. Megértvén azonban Lajos király kegyességének és hatalmának hírét, önként, személyesen jött hozzá és a királyi fölség előtt földre borulva visszatért előbbi engedelmességére és hűségére. Fényes ajándékokkal és drága kincsekkel kedveskedvén, a magyar királyt és koronát urának megismerte, aztán örvendezve tért vissza hazájába s ez időtől fogva hűséget tartott. E meghódolás valószínűleg a szabad ég alatt, Brassó gyönyörű vidékén történt, hol Lajos király 1344. junius 15-én keltez. Kik voltak ez ünnepélyes jelenet tanúi, sajnos, nem tudjuk. Kétségkívül az erdélyi vajda ; de azt se tudom bizonyosan, vajon Lackfi István viselte-e akkor már a vajdaságot. Semmi esetre se hiányozhatott Demeter váradi püspök, ki e becses, mert diplomatiai békés eredményt nyélbe ütötte. Talán jelen volt Danes ispán is, az aranyos vitéz, kinek 1. Károly király azon előjogot adta, hogy czímerét és czímerjelvcnyeit, sisakját, zászlóját aranyból készítheti, vagy aranynyal födetheti be, és ha az országban bárkinél megaranyozott czímert vagy czímerjelvényt találna, azt tőle minden ellenmondás nélkül elveheti Ugyanezen Danes már 1 330-ban mérsékletre intette Károly királyt, s e szerint voltaképpen az oláhok jóakarójáúl vétethetett. A tatárokon vett győzelem. 1345. február. Ezen képet nem annyira a székelyek és tatárok közti harcz mint inkább a csakhamar hozzája fűződött gyönyörű legenda kedveért sorozom e helyre. Kútfő a dubnici krónika.1

) A tatárok gyakran betörtek Magyarországba s az erdélyi széleket, a székelyek földét számtalanszor földúlták. Nagy-Lajos király tehát meghagyta Lackfi András székely ispánnak, utóbb erdélyi vajdának, vezessen hadat a tatárok ell^n. A hadértő férfiú 1345 kora tavaszszal, Gyertyaszentelő Boldogasszony körűi felülést rendelt a székelyeknek, kikhez néhány köztök lakó magyar is csatlakozék és hatalmas sereggel rontott a tatárföldre, azaz a mai Moldvába. A három napig tartó ütközetben számtalan tatárt levágván, vezéröket Atlámost, ki ') M(átyás) Flórián. Tontes Domestic! III., 151. 167. 1.