Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648

656 EGY HAMIS PÉNZVERŐ kedését, mely hasonló körülmények között legfeljebb csak az elővizsgálatra, tanúkihallgatásokra szorítkozhatott. Ezzel pedig ugyancsak kevésre mehettek, mert hiszen tudjuk, de a dolog természetéből kifolyólag is alaposan következtethetjük, hogy az a néhány beavatott ember, a ki esetleg beszélhetett volna egyet mást a pénzverés felől, rendszerint az illető földesúr jobbágya, vagy hittel köteles esküdt szolgája vala, és hallgatott mint a sír vagy menekült, a merre szemével látott, mert szomorú példák állhattak előtte arra nézve, hogy ha az úr kikerülte a büntetést, a mi legtöbb esetben meg is történt, a fecsegő szolga nem látta többé a napvilágot. De ha még is nagyon szorult a kapcza, úgy hogy jónak látták egy házzal odább állani, János király pártján védelmet és teljes bünbocsánatott találtak. És ha ezért nótába esvén, javaikat nem csak papiroson, de tényleg is elvesztették, fordítottak ismét a köpenyegen s addig futották a Ferdinánd párti hatalmasokat, míg újra gratiába estek. Hallhatunk is ezért elég panaszt és zugolódást az országgyűléseken. És mikor azt olvassuk a decretumokban, hogy a hamis pénzverőknek a király többé kegyelmet ne adjon, de személyválogatás nélkül mindenkit érdeme szerint büntessen, mert a pénzhamisítás oly nyilvános gonosz cselekedet, hogy azzal szemben ő felsége a karok és rendek hozzájárulása nélkül gratiát egyáltalában nem gyakorolhat :J

) bizonyosak lehetünk abban, hogy olyan eltévelyedett, de megtért juhokról van szó, melyek a biblia szerint kedvesebbek az ők pásztoruknak az egész nyájnál. A mi pedig magukat a tulajdonképeni pénzverő mestereket illeti, ezek is többnyire kisiklottak a delegált bíróság körmei közül, mert volt jó dolguk és futottak abból a vármegyéből, a hol épen vizsgálat tartatott. Egy-két szerencsétlen furulyás bizonyára kézre került ilyenkor, kikből aztán országra szóló példát csinál') L. 1546. évi XLVIII., és 1547. XXIV. t. cz. Az 1548-iki pozsonyi országgyűlésen határoztatott : »Majestas regia dignetur providere, ut cusores monetärem adutterinarum juxta decretum puniantur, et qui in eo crimine í'uerint inposterum deprehensi, iis majestas sua gratiain minime facere dignetur absque consensu ordinum et statuum regni, quandoquidem publicum hoc crimen sit, et ad omnes pertinet.« 1548. LI. t. cz.