Századok – 1893
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648
A XVI. SZÁZADBAN. 653 Valószínűnek tartjuk, hogy Ferdinánd kormányának azon intézkedése, melylyel a magyar érczpénz az osztrák forgalomhói kitiltatott, szorosabb összefüggésben áll a budai országgyűlés decretumával, illetőleg annak következményeivel. Annyi bizonyos — constatálhatjuk ezt a későbbi országgyűlésektárgyalásaiból — hogy a visszaélések ezentúl még jobban elhatalmasodtak, az osztrák tartományokkal való kereskedelmi összeköttetés pedig csak nagynehezen s a magyar érdekek nyilvános kárával volt fenntartható. Az 1535-ik évfolyamán Nagyszombatban és Pozsonyban tartott országgyűlések tanácskozásainak egyik legfontosabb tárgyát ez a dolog képezte. A rendek, kivált az alsó tábla sürgetésére, megpróbálták Ferdinándot a magyar pénz forgalmát tiltó intézkedés visszavonására bírni s e végből követeket küldöttek hozzá Bécsbe, de sikertelenül, mert az udvar erősen ragaszkodott elfoglalt álláspontjához s a nagyszombati országgyűlés küldöttjeinek üres kézzel kellett visszatérniök. Megtette azonban Ferdinánd, hogy Várday Pál esztergomi érsek tanácsára élőszóval és tüzetesen válaszolt a követeknek, majd a karok és rendekhez intézett leiratában részletesen föltárta azon kétségtelenül alapos és meggyőző okokat, melyek őt e szigorú rendelet kibocsátására kényszerítették. Válaszában elösmeri, hogy nagyon üdvös és hasznos dolog volna ugyan, ha a magyar pénzt nemcsak az országban de a külföldi forgalomban is elfogadnák, de ez csak is akkor történhetnék meg, ha Magyarországban teljes értékű, jó pénzt vernének, a mire azonban a fennforgó viszonyok között még csak remény sincsen, mert a belzavarok, az úgyszólván naponként előforduló pártharczok és villongások miatt, az ellenőrzés teljes lehetetlenség. Minthogy pedig köztudomású dolog, hogy a forgalomban lévő magyar pénz nagyrésze legjobb esetben is silány ércztartalmú, rendszerint pedig utánzat vagy közönséges hamisítás, mely körülmény folytán különösen Alsó-Ausztria lakossága kimondhatlan károkat szenvedett : alattvalóinak érdekeit általáin singulis comitatibus ad id eligertdos exquiri et rei veritate cornperta, absque omni gratia, reos capite ablationeque bonorum faciat puniri.« Fraknói V. : Magyar Országgyűl. Emlékek I. k. 255. 1.
