Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József: A szerbek története a legrégibb kortól 1858-ig. Ism. A–a. 57

59 TÖRTÉNETI IRODALOM. azon szavát, hogy nagy nehézségekkel küzködött, el azt is, hogy műve roppant fáradságába került. Könyvének figyelemmel megolvasása meggyőz erről minden dologismerőt, és minden olyan itélőt, a ki levéltáraink rendezetlen voltát s indolentiánkat tapasztalásból ismeri. Én nagy érdeklődéssel s élvezettel olvastam el, belőle sokat tanultam, Szerbország átalános története s főleg Magyarországhoz való viszonya iránt nem egy tekintetben felvilágosodtam. E kedvező Ítéletem indokolására felhozok némi részleteket. A törzsrendszer korszakát (a 46—47. lapon) tárgyalva,, elmondja, hogy a törzsfők szigorúan védték önállásukat, a hatalmasabb betört a gyöngébb birodalmába, kettőt-hármat hatalma alá vetett, de országával nem egyesítette, önállóságától nem fosztotta meg, csak családjából s hívei közül való zsupánokat s~ knézeket rendelt közéjök. Ezért volt olyan laza e korszakban a különböző szerb tartományok összefüggése, ezért nem képeztek szorosb egységet, ezért fejlődött ki oly későn a szervezett állami egység szüksége. A bogomilekről, mely egy űj vallási secta volt s Szerbiában és Bulgáriában nagyon el volt terjedve, (a magyar forrásokban s kir. oklevelekben patarenus név alatt fordulnak elé,) oly bőven egy író sem irt, mint szerző e könyvében. Magyar állami czímerünkben benne van Szerbia, Bosznia, Ráma czímere. E könyvben érdekes tényekkel ismerkedünk meg, melyek hazánk és Szerbia viszonyára világot vetnek. E viszony már Árpád-házi királyaink : III. Béla, Imre, II. Endre, IV. Béla, V. István alatt ki volt fejlődve s az Anjou-házi királyok : Károly és Nagy Lajos alatt teljesen megszilárdult, Zsigmond, Albert és Mátyás alatt néha meglazult, máskor megszilárdult, de szintén mindig fennállott. Szövetségeket kötöttek, háborúkban segítették egymást. Katalin, V. István magyar király lánya szerb király hitvesévé lett, s atyjától kapta nászajándékul a machói és boszniai bánságot, Szerémséget és Szlavónia egy részét. Szerb uralkodók magyar királytól birtokot, várakat, pártfogást és sokszor védőmenhelyet találtak. Szerző ezeket tényekkel igazolja, s oly politikai kapcsok emlékét újítja fel, melyek a két népet egymás rokonszenvére útalják. O-Szerbia politikai intézményei közt sok volt egyező a magyarokéval, ami Magyarország uralkodóinak reájok valóhatását mutatja. Az apa volt a család feje, a legidősebb a törzsfőnök, a kitől nevét kapta az egész törzs. Külön területen lakott minden törzs, közös volt birtokuk, a mit tulajdonúi birtak, de senki el nem adhatta, sem el nem ajándékozhatta. (45. 1.) [így volt ez Székelyföldön is.] Fejők volt a zsupán, mely tisztre kez-