Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Lázár Gyula: Angolország történelme. Ism. –A. –R. 629

631 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kevésbbé mondhatjuk ezt a mű két első kötetéről, melyek Angolország ő-kori és közép-kori történelmét tárgyalják. Itt a szerző úgy látszik kizárólagosan Lingard és Hume előadását követte s bár korántsem akarjuk ezzel az említett történetírók művének fényes tulajdonait kétségbe vonni, mégis nézetünk szerint Angolország közép-kori történelmének megírásánál ma már nem lehet e két történetirónak sok tekintetben elavult munkáira támaszkodni, és a szerzőnek mindenesetre figyelembe kellett volna venni és felhasználni az újabb kutatások eredményeit is. Hogy csak egy pár példát említsünk, szerző még mindig mint történeti alakokról beszél az állítólagos angol-szász hódítókról Hengistről és Horsáról, holott ezek, mint az újabb vizsgálatok kiderítették, épugy mondahősök, mint akár Teli Vilmos. Még feltűnőbb az újabb kutatások eredményeinek mellőzése, illetőleg figyelembe nem vétele a normán hódítás koránál, mert épen itt nemcsak Lingard és Hume, de még Thierry újabb keletű művének felfogása is elavultnak tekinthető. Nincs pl. feltüntetve a szentszék nagy szerepe Hódító Vilmos vállalatában s ennek igen fontos következménye és nincs kellően kidomborítva a Hódító Vilmos által Angolországba átültetett hűbéri rendszer hatása az angol közélet későbbi fejlődésére. Általában kívánatosnak tartottuk volna, ha az események bő — bár tagadhatatlanúl legtöbbnyire érdekes — elbeszélése helyett a szerző egy kissé több tért szorított volna a históriai fejlődés fontosabb mozzanatai méltatásának s kiterjeszkedett volna az események okszerű összefüggésének kimutatására is. Ezen, mindenesetre érezhető hiányok feltüntetésével azonban nem akarunk semmit levonni a munka érdeméből, mert e könyv nézetünk szerint kisebb tévedései daczára is, mik ily nagy terjedelmű munkánál gyakran elő szoktak fordulni,1

) teljesen alkalmas arra, hogy az egyetemes történelem iránt érdeklődő magyar közönség élvezetes és hasznos olvasmánya legyen. Érdekesen van írva, előadása mindenütt tiszta és világos, irálya, leszámítva az igeidők némely helyen feltűnően szeszélyes használatát és a passivum gyakori alkalmazását, eléggé gördülékeny. Rendelkezik tehát mindazon tulajdonokkal, melyek számára ama czél elérését, hogy mint hézagpótló mű minél szélesebb körben terjedjen, biztosítani fogják. —A — R. ') Ilyenek pl. hogy Beda helyett ismételten Bedét ír, vagy hogy Bouquet-t, mint közép-kori krónikást említi.