Századok – 1893

Értekezések - THURY JÓZSEF: A török hódítás kezdete Magyarországon 559

5(50 A TÖRÖK HÓDÍTÁS KEZDETE a kijelölt országrészben meg fogja védelmezni.1

) A török államférfiak — mint tudjuk — azt ajánlották Szulejmánnak, bogy az egész országot foglalja el és tegye török tartománynyá, János-Zsigmondot nevelje töröknek, az özvegy királynét podig vagy küldje apjához, vagy vigye Konstantinápolyba.2) De a jó hírnevére büszke és előbbi szerződéseinek megszegésétől irtózó szultán erre nem volt rábeszélhető s tanácsadó pasáit olyan nyilatkozattal némította el, a mely Magyarország főpapjának, Verancsics Antalnak, elismerése szerint is keresztyén fejedelem ajkára illett volna: »nem fejedelemhez méltó eljárás volna özvegyek és árvák irányában kegyetlen lenni. Hogy a végletekig zaklassuk és gyötörjük azokat, a kiket a szerencse elhagyott : azt nemcsak embertelen, hanem istentelen bánásmódnak tartom. Elég. ha Budától fosztom meg, a mit azonban meg kell tennem, hü uralmamat koczkáztatni nem akarom«,3) Bizonyítja másodszor az a körülmény, hogy Szulejmán nyolcz évig csakugyan nem tett foglalásokat a Tiszán túl, — mindaddig míg Fráter György Ferdinánd kezébe nem játszotta Erdélyt és több bánáti várat. Szulejmánnak az erdélyi rendekhez 1551. julius elején intézett leveléből4

) látható s a török történetírás is határozottan mondja, hogy ez a Szulejmán ellenében elkövetett államcsíny adott okot az 1551. és 1552. évi háborúkra s Temesvár és egyéb tiszántúli várak elfoglalására.5) A Duna-Tisza közét s az országnak dunántúli részét azonban örök jogon szándékozott meghódítani Szulejmán, — noha élőszóval azt igérte Izabellának és a magyar uraknak, hogy ha a csecsemő János-Zsigmond fölserdül, visszaadja neki Budát és apja helyébe egész Magyarország királyává teszi.'1) De hogy ez éppen csak biztatás, csak a dolgok simán történhető elin>) 1541-ki fethnáme, továbbá Verancsics, 1.171, 198, 220,11.66 ; Brutus, III. 168 és Forgách l. lap. ') Verancsics, I. 217 — 218, 169, Isthvánffi 149 — 150. 3) Verancsics : I. 218. ') Pray : Epist. Proc. II. 298 és Forgách 6. lap. 5) Dselálzáde 286a — 287 és Kara Celebizáde 156. Egyébiránt ezt a mi történetíróink is elismerik: Vei ancsics I. 253, Brutus XIII. könyv, Forgách 6. és 7. lap, végre Isthvánffi 184—185. *) Dselálzáde, 239 ; Verancsics, II. 65, I. 198. és Brutus, III. 355.