Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

48 TÖRTÉNETI IRODALOM. az eredetiből, a helyes dátum alatt ! Mindenki meggyőződhetik, hogy a 304. számú 1306.évi és az 525. számú helyes keltezésű eredeti 1336-iki oklevél egy és ugyanaz. Erről pedig, a szerkesztőknek a legkisebb sejtelmük se volt, Ámde a mellékkörülmények talán még tei'helőbbek. Az első az: hogy mind a másolat mind az eredeti, nem két különböző, hanem ugyanegy s éppen a nagyszebeni levéltárból való, abból, mely a szerkesztők kezeügyében van. A másik, nem tehetek róla, de akkora tudatlanságot árul el, hogy azt még kezdőknek se tudnók megbocsátani. Az Árpádház kihalásával szerte dúló szenvedélyes viszályok történetéhez, ennél gazdagabb anyagra, tán sehol se találhatunk, de meg tankönyveink is tudják, hogy mily hosszas küzdelmébe került , Róbert Károlynak Erdély, és a szerkesztők még sem veszik észre a :Í04. szánni oklevélnél azt a rikító anachronizmust, a mely abban— hogy a váradi káptalan 1306-ban (!) képes legyen Károly királynak (!) egy egész évre (!) szóló általános rendelete alapján, az Erdélyben (!) fekvő Csergednek határait kijárni (!) — annyiszorosan nyilvánul. Igazán, valódi szerencse a szerkesztőkre nézve, hogy a < szabad levéltári kutatás korában élnek, s másolatokra olyan mértékben nem szorulnak mint a régiek, mert oklevéltárukban, minden modern kiadási elvek daczára, még szám szerint is sok ócskaságra akadnánk. Az egyensúlyt az ő javukra, csak az eredetieknek hasonlíthatatlanul nagyobb tömege menti meg, de az a maroknyi másolat, valódi képességeikről igazabb képet nyújt. Azt nem vonom kétségbe, sőt örömmel ismerem el. hogy a régibb codexeknek az erdélyi okleveleknél elkövetett számos hibáját kikerülték, részben helyre is igazították, de mi haszna, ha munkájuk mégis ugyanazokat a kárhozatos hibákat újítja meg. Itt is találunk olyan oklevélre, melynek semmi köze Erdélyhez s merőben téves alapon került ide. A 120. számú 1268-iki oklevél ez, melylyel István ifj. király néhány bylok- i tárnokát (»Kur mis -tarnuc« szerkesztők szerint korcsma (?!)— tárnok) megnemesíti. De hát csak Erdélyben volt Bilak ? holott ez mindig az erdélyi püspök birtoka volt. Vagy ki biztosít minket arról, hogy jól olvasták-e annak s nem-é inkább (Vylok) IJjlak ? hiszen a régiek a B-t s a V-t örökké fölcserélték. Végül pedig, ugyanezen tárnokok utódairól (Anj. okmt. I. 42, 118. 1.) bizonyosan tudjuk, hogy nem erdélyi, hanem csepelszigeti s fehérmegyei birtokosok voltak. A másik támaszpont az lett volna, hogy az oklevél eredetije a gróf Bethlenek birtokában volt. Ez sem áll. Ott csak annak másünnen szerzett egyszerű másolata létezik. Bizonyára csak avégett szerezték be, hogy a Bethlen családot attól az egyik Bethlen nevű tárnoktól (!) vezessék le, nagy bölcsen, holott