Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

46 TÖRTÉNETI IRODALOM. hanem csak »Sceizorma« lehet, mert a »weisz« régi neve sző, (sceu, scei stb. lásd szőke!), a mai magyar szarv-nak pedig, legrégibb, a horn-lioz legközelebb álló alakja : zorm volt. Ilyenekre itt már egyátalán hiába várunk. De hogy idegen ajkú hazánkfiait nem én terhelem ilyen követelményekkel, hanem hogy ezt — dicséretükre legyen mondva! — maguk ambiczionálják: arra a kötet végén levő glossárium magyar szómagyarázatai, a tanuságunk. Persze ezekben sincs sok köszönet, mikor p. a bajseb-et (boyseb) 6ö-sebre, avagy éppen a tölgynek okleveleinkből annyira ismert tuul, twl alakját, — túlra, jenseits, gegenűber-re látjuk elmagyarázva. Helyzetük egyre aggasztóbbá válik, mihelyt olyan oklevelekkel van dolguk, a melyeknek eredetijük nem maradt fönn. Nem tartozom azok közé, akik írtóznak a másolatoktól. Természetes, hogy azokat mindig csak a legnagyobb éberséggel lehet használnunk ; ámde históriai irodalmunk, kutatási módszerünk ma már sokkal magasabb színvonalon áll, semhogy bármely másolat értékéről helyes fogalmat ne szerezhetnénk, tévedéseit ki ne igazíthatnék. A t. szerkesztők abban csak dicséretet érdemelnek, hogy nem ijedtek meg a másolatoktól, de egyébként — őszintén sajnálom. — nem sok jót mondhatok e vállalkozásukról. Jellemző, példáúl, hogy az évnélkiili oklevelek korának meghatározása, eredetieknél — bár így se könnyű dolog — rendszerint sikerűi nekik 1

), mert első sorban az irás charaktere vezeti őket a helyes nyomra. A másolatoknál azonban, ahol e legfőbb támaszpont hiányzik, s csakis történeti vagy diplomatikai érvek lehetnek irányadók : kormeghatározásaikban mindjárt habozókká válnak, s tévedésből tévedésbe esnek. Itt van példáúl egyszerre öt (87, 92, 99, 184, 257. szám) oklevél. Mind az öt együvé tartozik. Származásuk is egyforma s igen érdekes. A gyulafehérvári káptalan sekrestyéjében 1588-ban Balásffy, az akkori őrkanonok, 4 pergamen-levelet talált s az azokra írt okleveleket, köztük ezt az ötöt is, a saját protocollumába lemásolta. Kétséget sem szenvedhet, hogy másolatában a káptalan legrégibb jegyzőkönyvének töredékét birjuk, mert az a 4 levél — mint Balásffy is mondja — eredetileg egy ilyen könyv lapjait képezték, azok az oklevelek pedig ennek megfelelőleg az egyes felek különböző fassióit tartalmazzák. Ezt tudva, magától értetődik, hogy *) Az azonban helytelen, hogy a László »de Sancto Mar tinó« vajdának 276. számú oklevelét 1296 —1313 közti időre teszik. Mert abban az időben az a László volt vajda, akiről a »Turul«-ban most már véglegesen kimutatta Pór Antal, hogy a Keán nemzetségből származott, míg ez a szentmártoni László azonos azzal, (lásd Komáromy czikkét Turul 1892. 25. 1.) a ki 1292-ben volt vajda s a Borsa nemzetségbeli Iklódiak őse.