Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - I. közl. 491

A TÖRTÉNETI JELENETEK KOK HÜ RECONSTRUÁLÁSÁROL. <Második levél a szerkesztőhöz.) A szíves készség, melylyel minapi levelemnek helyet szorítottál, elhiteti magammal, hogy jó dolgot mívelkedem. A sikerben mégis tamáskodom. A meddig a magyar képzőművészeti társulat elégségesnek találja egy parlagi alakkal elégíteni ki nagy fáradsággal toborzott tagjait : minek adja magát a magyar festőművész történelmi tanulmányra ? De lehet, hogy Munkácsi példája vonz . . . Mindegy ; menjen még ez a levél is. Megbocsáss, ha benne nem egy alkalommal magamat plagizálom. Ehhez először legtöbb jogom van; aztán nehéz, de nem is lehet egy és ugyanazon, sokszor parányi dolgot újra •öltöztetni. Megriskirozzak-e még egy harmadik levelet is ? Erről — a szünidő következvén — van időnk két hónapig gondolkozni. A rozgonyi csata 1312. junius 15. Harczias, nagyszabású képre szolgáltat tárgyat a sorsdöntő rozgonyi vagyis kassai csata, mely egyike a legvéresebbeknek Magyarország történetében. A tatárjárás óta, úgymond a krónikás, ily kemény csatát nem ütöttek. A hadjárat I. Károly király részéről kora tavaszszal indult meg az Aba nembeli Amadé nádor fiai ellen, kik a szerződést, melyet a királylyal kötöttek vala, megtörték. A királyi had első fontosabb tette az volt, hogy a Kachich nembeli Miklósba Demeter zólyomi főispán által védelmezett Sáros várát ostrom alá fogta (1312. május, junius), de eredménytelenül, mert Trencsényi Csák Máté, az Amadé-fiak szövetségese, nagy sereget, melyben 1700 lándsás, cseh zsoldosok is voltak, küldött Sárosvár fölmentésére. A király, e túlnyomó »hatalom -nak