Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - I. közl. 491

NÁPOLYI JOHANNA. 499-nápolyi főúr kíséretében Rómába zarándokolt Péter és Pál apostolok sírjához, mely útjában, valamint magában Rómában, az akkor fényében levő Cola di Rienzo tribun által kitüntető fogadtatásban részesült. Rómából visszatérvén Erzsébet még több hónapig tartózkodott Nápolyban, várva az avignoni követség eredményét. Ez idő alatt bő alkalma volt tapasztalni, mily alárendelt helyzetben találta magát Endre fia Johannával szemben s nem birván már bevárni a pápai elhatározást, mely az Anjouk cselszövényei folytán mind tovább húzódott, Erzsébet királynő végre, mintegy szomorú előérzettől sarkalva, elszánta magát visszavinni Endre fiát Magyarországba. De a csalfa Johannának s gonosz rokonainak, kiknek okuk volt félni e visszautazás következményeitől, sikerült végre eltéríteni szándékától a magyar királynőt, ki 1344-ben egyedül utazott vissza Magyarországba. Ez év február 25-iki parancscsal Johanna három gályát szereltetett fel számára ; a velenczei signoria pedig ugyanez évi ápril 7-iki tanácshatározatával elrendeli, hogy két gálya induljon az apuliai partokra, kíséretül Erzsébetnek Dalmácziába való átkelésében. Erzsébet királynő távozása után a nápolyi udvar ismét a legzajosabb kicsapongások színhelye lőn. Aymerik bibornok nem birt annyi tekintélylyel, hogy amaz erkölcsi feslettséget fékezniképes lettvolna. Johannának pedig mindinkább terhére volt a pápai legátus, mert ez a hatalmára féltékeny nő még névleg sem tűrt el senkit maga fölött. Remonstrált is több ízben a pápának, a miért őt gyermeknek tekinti s a legátus gyámsága alatt tartja. Végre sikerült neki kieszközölnie Aymerik visszahivatását s 1344. julius havában VI. Kelemen pápa elrendelte Johanna királynő megkoronáztatását, mely 1344. augusztus 28-án Nápolyban a S. Chiara templomban nagy pompával végbe is ment, s Johanna végre korlátlan hatalommal ragadá kezébe a kormány gyeplőjét. Endre újabb mellőztetése nagy bosszúságot okozott Lajos magyar királynak, kinek követei csak nem rég azon hirrel tértek haza Avignonból, hogy Endre megkoronáztatása rövid idő múlva be fog következni. Lajos újabb követséget küldött Avignonba, ez alkalommal jelentékeny pénzajándékot, 40,000 márka aranyat ajánlván fel a pápának, ha Endrét azonnal megkoronáztatja; s ezen kézzel fogható argumentumnak, mint látni fogjuk, foganatja is volt. Azalatt Endre, ki a regensség idejében mindig királyi kitüntetésben részesült, Johanna egyeduralkodása alatt oly alárendelt helyzetbe jutott, hogy mint Gravina följegyzi, még ruhát sem készíttethetett magának neje engedélye nélkül (vix jposset SZÁZADOK. 1893. VI. FŰZET. 33