Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - I. közl. 491

NÁPOLYI JOHANNA. 497-kat, ekkor immár csak udvarról udvarra kóborló kalandorokká fajultak, kiknek ugyan szintén megvoltak választott hölgyeik, sőt ezek tiszteletére a legesztelenebb fogadalmakra is vetemedtek : de czéljuk már csak egyedül s kizárólag az anyagi szerelem, az érzéki élvezet hajhászása volt. A régi jelszó : tiszteld a nőt ! ama nemes eszme : megvédeni a nőt mindenütt s mindenki ellen, síkra szállani érette a hatalmaskodókkal szemben, — nemcsak a lovagok s költők, de a nők részéről is a legnagyobb visszaélésekre adtak alkalmat. A szerelem rendszerré, sőt külön tudománnyá — scienza gaja — (vig tudomány) fejlődött. A codice d'amore-ban határozottan ki volt mondva, hogy a házasság nem vet törvényes akadályt a szerelmeskedésnek s e szerint a férjes nő bátran választhatott magának szerelmi lovagokat ; a szerelmi törvényszékek — tribunali d'amore — pedig e tekintetben a legképtelenebb tanokat hirdették. Az akkori nők s egyátalában az olasz úri szokások leghűbb jellemzését Boccaccio novelláiban találjuk, hol az erény s hűség nevetség s gúny tárgyává válnak, a nő kicsapongó kéjhölgygyé sülyed, ki az érzéki gyönyörökben keresi minden örömét, ki a templomban is csak szerelmével foglalkozik s a borzasztó fekete halál pusztításai közben csak novellázásra s élvezetekre gondol ; a decameron egyúttal legtalálóbb képét nyújtja azon romlott erkölcsöknek, melyek a Nápolyi Johanna udvarán uralkodtak. Endre mint azelőtt, úgy most is kerülte az udvari mulatságokat s legfölebb a lovagjátékokban s vadászatokon vett részt; a pazarlásokról s fajtalanságokról azonban, melyek az Ínségben szenvedő nép zúgolódását idézték elő s városszerte megbotránkoztatás tárgyát képezték, neki is tudomása volt, sőt udvarmestere : Róbert szerzetes, kitől maga Johanna is rettegett s ki rongyosan s mezítláb járt végig a fényes udvari termeken, nem ritkán mint zúgó fergeteg csapott a mulatozók közé, s isten haragjával fenyegeté a kicsapongó udvaronczokat, kik napestig dőzsöltek, míg a szegény népnek az éhhalállal kelle küzídenie. Nápolyban ugyanis akkor nagy inség uralkodott s Róbert barát, mint a szűkölködők gyámolítója s vigasztalója, a nép előtt nagy tekintélylyel birt. , 1343. nov. 25-ke éjjelén soha nem tapasztalt tengeri zivatar rémítő pusztításokat tett Nápolyban, nemcsak a kikötőben, hol egynek kivételével valamennyi hajó elsülyedt, de magában a városban is." E zivatar, melyet az akkor Nápolyban tártózkodott Petrarca is leir s melyet a nép a Róbert barát által megjósolt isteni büntetésnek tekintett, magát Johannát is annyira megrémítette, hogy összes udvarhölgyei kíséretében mezítláb s fel-