Századok – 1893

Tárcza; állandó rovatok - Vidéki Társulatok és azok Évkönyvei - 456

458 TÁRCZA. nem is akarnék, lia csak kegyelmed nem parancsolja. Kérem tehát, hogy erről mielőbb tegyen bizonyossá s levelemre kegyelmesen válaszoljon. A következő új, de emlékezetre méltó történetecske kereng most közöttünk. Egy, Milánótól nem messze fekvő város két polgára, midőn történetesen heves összeszólalkozás támadt köztük, oly dühre és esztelenségre ragadtatták magukat, hogy egyik a másikát tőrrel keresztül szúrta. A tetten kapott embergyilkost elfogják s a közhörtönbe vetik ; hauem az ő fiatal, elbájoló külsejű felesége férje iránti szeretetétől indíttatva mindenképpen igyekszik a biinöst kiszabadítani és kiváltani. Elmegy a főbíróhoz — a kit ott spanyol grófnak hívnak — rimánkodva s lábaihoz borulva kéri, hogy halálbüntetéssel ne válassza el az ő lelke felét, hanem más bűnhődéssel, inkább pénzbüntetéssel sújtsa az életbenmaradót és ígér neki rengeteg pénzösszeget, a mit összes javaik eladásából beszerezhet. A ki, mivel nőtelen volt, elragadtatván az asszony szépségétől, váltság fejében semmi más árt nem követel, csak az ő bírását. Midőn pedig ez mind a szemérmessége féltése, mind a férje iránti szerelme közt szerfölött habozna, rövid időt kér az elhatározásra, amit meg is nyer. Ez alatt titkon az atyjafiaihoz, sógoraihoz fut, a jellemtelen bíró aljas kéjvágyát fölfedi, tanácsot kérve, hogy ily kényes ügyben mit cselekedjék ? Azok pedig azt javasolják, hogy engedjen és úgy vélekednek, hogy mert nem önként vétkezik, lelke ártatlan marad. Mire mind testvérei megegyezéséből, mind a férje iránti — hogy úgy mondjam — vak szerelemtől ösztönözve átengedi magát a bíró kényének, de szomorú arczczal és könnyes szemekkel, úgy, hogy az erőszakos házasságtörő kelletlen és kicsikart gyönyört élvezett. íme azonban másnap várakozása ellenére látja, hogy férjét lenyakazzák. Elkeseredve újra a bíróhoz megy és szívreható panaszszal szemére lobbantja, hogy öt mind legkedvesebb férjétől megfosztván mint becsületességét pótolhatatlan kárral illetvén, tisztességes hírnevét is beszenyezte. De mikor látta, hogy siketnek mesél s csúfosan kinevettetik, Don Gonzaga Ferdinándhoz, a mantuai herczeg testvéréhez s a császári felség tartományi helytartójához utazik Milánóba, a rajta elkövetett jogtalanságot és rászedést keservesen elpanaszolja s az összes isteneket bosszúra hívja fel. A főkapitány ekkor az asszonyt hallgatásra inti, két hónap múlva, mintha a férj haláláról mit3e tudna, a bírót néhány polgárral vendégségbe hívja, annak tudtán kivül az özvegyet is meghivatja. Az éhség és szomjúság lecsillapítása után a bírót beszélgetés ürügye alatt külön szobába vezeti és ott a megrémültnek szemére hányja aljas eljárását ; majd azt mondja : te ezt tisztességtelenül és nagy gyalázattal cselekvéd, akarom tehát, hogy azonnal három ezer aranyat fizess neki jegy bérül ; majd az egybegyűltek előtt így szólt: most pedig vissza fogod állítani előbbeni becsületét annak, a kit megszeplősítettél, oly képpeu tudniillik, hogy törvényes feleségeddé teszed. Ekkor az előhívott pap összeeskette őket s a gyűrűket — a mint szokás — kicserélték. Végül az asszonyhoz így szólt : Neked asszony — a mint óhajtám — íme a jegybéred és