Századok – 1893

Tárcza; állandó rovatok - Vidéki Társulatok és azok Évkönyvei - 456

456 TÁRCZA. rendeletet jóváhagyom. Budapesten, 1892. évi augusztus hó 10-én a miniszter helyett Szalavszky s. k. államtitkár. (P. II.) 258. kgy. sz. 10,179. Kihirdetve Barsvármegye törvényhatósági bizottságának 1892. évi Szent-Mihály hava 29. napján tartott évnegyedes rendes közgyűlésében. D o m b a y . alispán. — »A FELSÖ-MAGVAEORSZÁOI MUZEUM-EÜYLET« társulataink közt kiváló helyet foglal el. Felső-Magyarország ma esak geographiai fogalom. Valaha históriai fogalom volt. Maga egy hatalmas kis ország bizonyos fokú autonómiával, mely országgyűléseket is tartott s mint az alkotmányosság védbástyája fontos szerepet játszott történetünkben. Fővárosa Kassa szövetségben lévén a többi öt várossal tekintélylyel és befolyással birt, s épen ezért indicalva volt itt alapítani egy olyan Muzeumot, mely Felső-Magyarország története és mütörténeti kincseit összegyűjtse. S az egylet csekély segédeszközeit tekintve, rövid fennállása óta valóságos csodát mivolt : az általa felállított muzeum, gyarapítva Henszlmann nagyszerű hagyományával, cultur intézeteink közt kiváló helyet foglal el. Az egylet derék titkára Slőhr fáradhatatlan buzgalmának, szakismeretének s áldozatkészségének nagy része van a fényes eredmény elérésében. A most megjelent XIV-ik évkönyvben két értekezés van : Őstörténeti nyomok Csorna Józseftől számos ábrával, s a kassai magyarság 1554-iki panasz levele ifj. Kemény Lajostól. Az Évkönyv második felét hivatalos közlések foglalják el: az 1892-iki közgyűlés jegyzökönyve, a pénztárnok számadásai, kimutatás az egylet alaptőkéjéről, az egylet kormánya s a tagok névsora. Az egylet tiszteletbeli elnöke Bubics Zsigmond püspök, elnöke Náíafalussy Kornél, titkára Stőhr, három őre Görög Gyula. Kemény Lajos és Szekeres Ödön. Van 3 7 tiszteletbeli 124 alapító és 187 pártoló tagja. Alaptőkéje közel 16,000 forint s Muzeumában több mint 33,000 darab van elhelyezve. EGY ÉRDEKES TÖRTÉNET A XVI-IK SZÁZADBÓL. A mohácsi veszedelemnek, ha egyéb nem is, az az egy jó hatása megvolt, hogy hazánkban az Írásbeli érintkezést, az azelőtti időkhöz mérten aránytalanúl megnövelte. E jelenség magyarázatát legfőképpen abban találhatjuk, hogy Buda megszűnt az ország központja, az ügyesbajos emberek találkozó helye lenni ; az ország dolgait intézők országszerte szétszórtan laktak s a velők való érintkezés — a kimondhatatlanúi kényelmetlen s veszedelmes utazás miatt — legalkalmasabban levelek, vagy követek utján történhetett. Hova-tovább egyre nagyobb mérvet öltött a correspondentia. Alig három évtized múlva már nem csupán