Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429

431 TÖRTÉNETI IRODALOM. san, de biztosan összeállítják, az a rendszeresség és következetesség, melylyel először is az épület alapköveit rakták le, hogy szilárd alapon emelhessék fel magát az épületet, páratlanúl áll a történetírásban s megszerezte az elsőséget a német történetíróknak a francziák, olaszok, sőt az angolok fölött is. Elismerik ezt legalább közvetve magok a francziák is. Mint Ranke és tanítványai a szász császárok évkönyveinek kiadásával megnyitották a középkori német császárság történelmének alapos ismeretét, úgy kezdette meg épen most a franczia történetírók fiatal nemzedéke német minta szerint a franczia történelem legelső korszakára, a Karoling-korra vonatkozó kutatásokat.1) Az előszó, melylyel e vállalatot a franczia történetírás egyik érdemes munkása : Giry megnyitja, igen érdekes és tanulságos : mutatja a franczia történetírók elismerését, de egyszersmind hazafias aggodalmát a német történetírás nagyszerű vívmányaival szemben. »Sietnünk kellett — mondja Griry — régi történelmünk anyagának feldolgozásával, mert attól lehetett tartani, hogy ha mi késlekedünk, majd a német történetírók fogják ezt a feladatot megoldani.« Ily hazafias aggodalom, ha történetírásunk jelen állapotát tekintjük, minket is méltán szállhatna meg; de mi úgylátszik nem vagyunk oly féltékenyek, mint a francziák, s talán még meg fogjuk köszönni a német történetíróknak, ha saját dolguk végzése közben történelmünk forrásait — első sorban krónikáinkat és régi okleveleinket — tanulmányaik tárgyáúl választják. Minek köszönhetik a németek elsőségüket a történetírás terén ? Azt hiszem, nem nehéz e kérdésre megfelelni : egyetemeiknek. Németország szellemi míveltségének gyúpontjai az egyetemek s csak egy futólagos pillantás a német történetirodalomra bőségesen meggyőz arról, hogy a történetírás a németeknél mennyire az egyetemek befolyása alatt áll. Ranke, Mommsen, Curtius, Droysen, Giesebrecht, Waitz és Wattenbach, hogy épen csak a legkiválóbb történettudósokat említsük, mint egyetemi tanárok működtek, vagy működnek részben ma is és a történetírás terén kifejtett érdemeik közül bizonyára nem a legutolsó az, hogy iskolát tudtak teremteni. Nem a nyilvános előadásokon — ezek nagyjában nem igen különböznek a miéinktől — hanem a gyakorlati órákon, melyekre a német tanárok igen helyesen a fősúlyt fektetik, annyira, hogy a kiválóbbak közűlök nyilvános előadásokat nem is tartanak. A német történetírás melegágyai a seminariumok, hol a tanár, mint általánosan tudva van, nem praelegál, hanem tanítványaival együtt dolgozik ; bevezeti őket gyakorlati Lot Perd., Les derniers Oarolingieus. Préface par Giry. Paris. 1892.