Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

34 DR. KOMÁROM Y ANDRÁS. darab földet.«1

) Bécsben az ily csekélységekre oda se hederítettek, főleg mert a Perényiek nem nagy kegyben állottak az udvarnál s régi hatalmas befolyásuk, országos tekintetük, gazdagságukkal együtt szemlátomást hanyatlott. így történt, hogy Nyaláb vára már nem érte meg az új esztendő felvirradtát, s az egykor büszke erős falak, melyek az utolsó Árpád halála után hosszú ideig daczoltak a trónkövetelő Róbert Károly hadaival, dicstelen sorsra jutva, a hitvány német zsoldosok által parancsszóra rombadöntettek. Természetes dolog, hogy az udvar ezen eljárása csak még jobban elkeserítette a kedélyeket s az elégületlenség naprólnapra növekedett, úgy hogy az ugocsaiak, bár nyiltan nem segíthették, de titkon egyetértettek a bujdosókkal, a kik közül Farkas Fábián, a Szuhayak, a Fancsikay és Egressy család tagjai nemrég előkelő birtokosok voltak a vármegyében. A szatmári várparancsnok s a kassai generálisok kegyetlenül üldözték ugyan a nemzet »lelki s testi szabadságáért bujdosó s fegyvert viselő magyarságot«, mert az elszánt, vakmerő vitézek alkalomadtán egyszermásszor meg is csúfolták az idegen zsoldosokat, de kiirtani nem voltak képesek, mert ha szorúlt a kapcza, Erdélybe vonták magukat, melynek határait a törökkel kötött béke megszegése nélkül a császáriak át nem léphették. Bizonyos dolog, hogy a bujdosókkal együtt a szegénylegények s a közönséges útonállók is nagyon elszaporodtak Felső-Magyarországon, kik ellen Cobb Farkas generalis 1673-ban vármegyeszerte insurrectiót rendelt, meghagyván az ugocsaiaknak is, »hogy az Istentelen hiteszeqett, hazája vesztét, ország pusztítását, nemzetének vérét szomjúhozó, sem Isten, sem világ törvényeivel nem gondoló, minden gonoszságnak elkövetésére az ördögnek ingerléséből serénkedö és pogányok kegyetlenségét felülhaladó dühösséggel saját maga igaz vérében fertőztető, utoljára maga veszedelmét kereső, nyilvánvaló pártos rebelliseknek átkozott feltámadásával, sok más, hozzájok hasonló és egyarányú hajóban evedző, alá s fel járó,imitt-amott lappangó, széllel lézengő, utakat álló és az megzöldült erdőknek s völgyeknek alkalmatosságával minden istentelenségre és gonoszságra való hatalmat magoknak szabadon tulajdonító latrok és tolvajok* ellen, a kik ő felsége igaz híveit a nyilvánvaló rebellisekkel együtt kegyetlenül üldözik és sok különböző kínokkal sanyargatván, feleségeik s gyermekeikkel együtt felmészárolják, a városok és faluk népe mindenütt fegyverkezzék, öljék, vágják őket s az elfogottakat pedig Kassára vagy a végbeli kapitányokhoz küldjék, szabad nyereségük lévén rajtuk stb. ') L. a nemzeti múzeumban elhelyezett gr. Forgích-Ievéltárt.