Századok – 1893

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A dömösi conflictus V. Miklós pápa és Hunyadi János között 385

V. M1KI.ÓS FÁPA ÉS HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓ KÖZÖTT. 397 amiket a dömösi monostor tárgyában a kormányzó és az országtanács egyoldalúan megállapítottak, érvényteleneknek tekintendők és érvényességöket csak a pápától kölcsönözhetik. Egyidőben a kérvény bemutatásával Kapusi Bálint atya, amint az örök városba visszaérkezett, a pápának benyújtotta lemondását a dömösi perjelségről, a mire — saját szavai szerint — »bizonyos észszerű okok« mellett főképen az a szándék indította, hogy Magyarország főpapjainak és főurainak kedveskedjék. Mire a pápa a lemondást elfogadta, a budai vártemplomot és a dömösi perjelséget prépostságokká alakította, ezeket egyesítette, és az első prépost kinevezésének jogát maga részére vévén igénybe, a javadalmat Bothos Istvánnak adományozta, kit az ő reá sulyosodó egyházi büntetésektől föloldozott.1) Ily módon a szent-szék megóvta az egész vonalon jogi álláspontját : az ország az egész vonalon érvényesítette akaratát, és miután a pápa egyenesen kimondotta, hogy csak az első prépost kinevezésének jogát tartja fönn magának, az utódok kinevezésére a magyar korona kegyúri joga biztosíttatott. FRAKNÓI VILMOS. ') Mindezt a kormányzó és az ország rendei nevében benyújtott és 1451. márczius 27-ikén elintézett supplicatio gazdag tartalmából tudjuk. (A Dataria supplicatio-regestáiban. Nicolai Y. Annus V. Liber I. f. 37. Vatikáni levéltár.) A bazai történeti könyveinkben sokat tárgyalt dömösi ügynek ezen befejezése eddig ismeretlen volt.