Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

UGOCSA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. 29 várait megnyitván bűnbocsánatért, kegyelemért könyörgött az udvarnál ; a felső-magyarországi nemesség gyáván megfutott a császári sereg előtt, mely Spork János generális vezérlete alatt ellentállás nélkül nyomult előre s tavasz nyiltával már a Szepességen táborozott. Mikor Ugocsavármegye 1670. junius 14-én Tekeházán gyűlést tartott, már a Tiszán túl is minden lecsendesedett és gr. Strassoldó Károly szatmári várparancsnok visszafoglalván az erősségeket, a körül fekvő tartományt Leopold hűségére hajtá. Megrémültek erre az ugocsaiak s tartván a császári hadak bosszújától, nyakra-főre küldözgették követeiket az udvarhoz és a vezérekhez, könyörögvén, hogy német katonaságot ne hozzanak ellenük, mert ők alattvalói hűségüket soha meg nem szegték, különben is a szegénység nem volna már képes eltartani a kvártélyos hadakat, mert ő felsége szatmári vitézei mócl nélkül sanyargatják a megnyomorodott községet. Elsőben Reviczky Miklóst választották követségre, különösen meghagyván neki, hogy Pálffy Tamás kanczellár nyitrai püspök és Szelepcsényi György prímás jóakaratát igyekezzék megnyerni, hogy ezek aztán közbenjárjanak érettük a királynál. Majd Perényi István abaujvármegyei örökös főispán mellé Solnay Jánost rendelték, hasonló tartalmú utasítással s 20 frt uti költséggel látván el, de mint amaz az udvarnál, úgy ezek Sporknál kegyes szavak és üres Ígéreteknél egyebet sem tudtak kieszközölni. A császári hadak csakhamar elözönlötték a megyét; Nyaláb várába Bramenburgi Mejer Conrád parancsnoksága alatt német őrség vettetett, s Tur-Terebesen és Tisza-Ujlakon, mint a megye két végső pontján, idegen zsoldosok ütöttek tanyát. Minthogy pedig Munkács várából Báthory Zsófia fejedelem-asszony katonái üldözték a felkelőket, elállván mindenütt az utakat a menekvők előtt, a kis Ugocsa a szatmári, nyalábi és munkácsi várak által tökéletesen be volt kerítve úgy, hogy a határokon többé se be-, se kimenni nem lehetett. De szerencséjükre azok, akik a zendülésben tényleg résztvettek vagy az udvar által rebelliseknek nyilváníttattak, még ideje-korán menekültek és Huszt várában, melynek praefectusa ugocsai nemes Újhelyi Pál vala, biztos menedéket találtak, az erdélyi fejedelem gondviselő szárnyai alatt elég jól érezvén magukat.1) ') Újhelyi Pál »bajos dolgai miatt« Beszterczebányán 12 napot, Pozsonyban 7, Bécsben IS napot mulatván, kelet nélkül, de kétségtelenül 1670. május havában írott levelében érdekesen tudósítja Teleki Mihályt az események felöl. Említi, hogy mikor Bécsben azon tanácskoztak, hogy Leopold a beszterczebányai országgyűlésről Nemessányi Bálint által felküldött gravameneket mikép orvosolja — » és már a conclusumot expeditióban akarták volna vinni — »azonban mind folyván Zrínyi uram felől az hír, mit akarjon ő felsége ellen tentálni és el is küldvén ő felsége hadait az Zrínyi uram