Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József ismertetése az újabb szerb irodalomról - 355

TÖRTÉNETI IRODALOM. 355 Az ujabb szerb irodalom hazánkra vonatkozó termékeiről. A »Sztrazsilovó« 1892. évfolyamában Ruvarac behatóan foglalkozik a kevei privilégiumokkal, melyekre olyannyiszor történt hivatkozás, sőt Szalay, Pesty Frigyes, de különösen az ujabb szerb irók bizonyos történeti jogokat véltek a magyarországi szerbek számára kihalászni azokból s tették ezt többé-kevésbbé politikai czélzatból. Igazán nagyok Ruvarac érdemei, hogy mint a szoros történeti igazság vezére, minden politikai tekintet nélkül fogott, egyes történeti kérdések fejtegetéséhez. - Valamennyi eddigi iró I. Ulászló királynak 1440-ben a szerbeknek adott kiváltságait említi. Ruvarac kimutatja, hogy ezen adatot Raies, III. 254 és Engel, 884. 1. tett idézetei után vették át a többi irók és pedig Brankovics gróf krónikája után. Ruvarac kikereste az idézett helyet, és a keveik számára kiállított királyi oklevelekre akadt, de borosjenői kiváltságoknak nyoma sincs, hanem ez tisztán irói tévedés, melyet a többi irók vakon követtek s egyesek egész borosjenői tartományokat, kiváltságokat, megdönthetlen jogokat formáltak belőle. A ráczkevei privilégiumokra áttérve, ő egyáltalján nem hódol az eddigi uralkodó nézetnek, hogy a ráczkevei szerbek már 1405-ben Csepel szigetére telepedtek Szerbiából a törökök becsapása miatt, hanem a történeti adatok és oklevelek alapján kimutatja, hogy az irók önkényes kutatásaikkal valóságos zűrzavart idéztek elő. A legtöbb iró szerint a ráczkeveiek Szerbiából jöttek volna. Biedermann szerint Kovilyból (titeli járás), de olyan érvek alapján, melyeket még említeni is restellek. A német professor úr t. i. »így gondolja« (Statistische Monatsschrift X. 1884. 409 1.) : — Keve az alsó-Dunán a hasonló nevű vármegye székhelye volt és 1189-ben említtetik először oklevélileg, és 1438-ig egyetlen egyben sem történik hivatkozás a szerbekre, vagy nekik adott kiváltságokra, jogokra. Ulászló 1440. és László 1455. okleveléből tudjuk meg először, hogy Kevében egyes szerb kereskedők Szerbiából jőve letelepedtek. 1440-ben Keve a törökök által elpusztíttatott ; ekkor a szerb lakosok a Csepelszigetére költöztek, míg a többi nem szerb lakosság ismét visszatért Kevére. Mindezt a fenmaradt oklevelek kétségtelenül bizonyítják. László király 1455. okleveléből világos, hogy Szent-Ábrahám pusztán nyertek lakhelyet, melyet utánok Kis- vagy Ráczkevének neveztek el. László számukra mindazon előjogokat biztosítja, mint a keveieknek (Alsó-Dunán), a míg ide vissza nem telepednek. Keve 1458-ig mint kereskedelmi hely még fennállott. Emellett szól György deszpot 1449. máj. 24-iki oklevele is (Hunyadiak kora X. 224.) és Mátyás király 1458-ben kiadott oklevele. Keve 1464 előtt pusztulhatott el végleg, mert Mátyás Kévét 23*