Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dankó József: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae. Ism. Pór Antal 341

345 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ha már a fölhasznált codexek száma ily jelentékeny, képzelhető, hogy a nyomtatásban megjelent kútfők, s ezek közt számos zsönge nyomtatvány, valamint a segédeszközök, szaktudósok könyvei, értekezései háromszor haladja meg amazok (a codexek) számát. Úgy is van. Míg a liturgikus régi nyomtatványok száma megüti a hatvanat, az ujabbkori bibliographia százharminczöt müvet sorol elő, melyeket a műkedvelő átugorhat ugyan, de a szakférfiú mindenkor köszönettel fog szerzőnek adózni érettök. A száznegyven lapra terjedő, mindvégig tanulságos bevezetés után következik maga a hymnarium két szakaszban. Az első szakasz a magyar szentekről irt — hogy úgy mondjuk — hivatalos, vagyis az istentisztelethez közvetlenül tartozó, tehát merő latin énekeket, mű néven : históriákat, rythmusokat, antiphonákat, memóriákat, liymnusokat és sequentiákat tartalmaz. A sorozat a naptár szerint indul, midőn remete Sz. Pálról 22, b. Margit szűzről 11, sz. Adalbert püspök és vértanúról 15, sz. László királyról 15, sz. István királyról 20, sz. Gellért és sz. Demeter vértanukról egy-egy, sz. Imre herczegről tizennyolcz, sz. Márton püspökről két, sz. Erzsébet asszonyról 13 «neken felül még tiz vegyeset ad (egy pünkösdit, kettőt az összes magyar szentekről, hatot sz. Máriáról, egyet sz. Miklósról) ; öszszesen 127-et.1

) nem képes káptalanja szent honszerelmét (sanctum amorem patriae), melylyel legbecsesebb kéziratait, drága kincseit megosztotta a nemzeti muzeummai az időben, amikor ezt Széchenyi Ferencz gróf bőkezűen megalapította. Tizenhat kéziratot és huszonnégy incunabulát mutathat föl nemzeti intézeteink e fejedelem-asszonya, melyek mindegyike a pozsonyi kanonokok áldozatkészségét, — mondhatnók : a legnehezebbet és legértékesebbet, melyet a tudomány férfiaitól várni lehetett, — hirdeti, ha szivünk szerint úgy nem éreznénk, hogy mindez és még ezerannyi csak alig valamelyes kamata azon iótéteményeknek, melyekkel a magyar nemzet egyházait, nevezetesen a pozsonyit részesítette. ') Nagyon is érzem, hogy itt helyén volna szépségők, költői értékök szerint méltatnom e költeményeket, melyeknek magyarra való fordítása méltó föladata lenne hazai vallásos költőinknek. De ha rendelkezném is a szükséges széptani ösmeretekkel, melyekkel bizony nem birok, e füzet sem arra való. Mindamellett Ízelítőül, kivált rövidsége miatt, legyen szabad e kis himnuszt lemásolnom : Sequentia de Virgine Marie 1. Te honorant superi matrem omnis gratie, Maria ! 2. Ad te clamant miseri 3. Audi voces, terge fletus, nos commenda filio, Maria ! 4 Ut nos suo, voce tua, de valle miserie, Maria ! collocet in solio, Maria !