Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Wertheimer; Eduard: Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Ism. M. S. 307

KULTI RTÖRTKNETI JELENTŐSÉGE. 315 math azaz buzogány (Streitkolb ; mace ; mazza) '), de minthogy a francziából van kölcsönözve, nem — mint Finálynál - macsnak, hanem mácz-nak olvasandó. Érdekesebb a »farkasskusa« (124. sz.), melyet Finály helyesen magyaráz farkaskaszára, de értelmét még sem tudja. Voltaképen lándzsa, de a melynek három hegye van : az egyik a szokott hosszú egyenes lándzsabegy, a másik kettő sokkal rövidebb s fél hold alakban végződik. Magyar nevét a német Wolfseisen-től (ronsard, runka) vette,2) s csak később a XVI. században a landskneclitek kezében vált igazán híressé, de mint a gyalogság fegyvere kétségtelenül már a XIV. században is szerepelt. Csak óvásképen a fegyverműszavak önkényes használata ellen említem föl, hogy helytelen a szláv eredetű (Miklosich i. m. 328. 1.) zutha-1 (125. sz.), azaz szuczát és a véle azonos zulcha-1 (127. sz.), azaz szulczát a mongol dzsidával azonosítani, maradjunk csak a szuczánál, mert az egy speciális lándzsa fajt jelent. Zíbrt,8) az orosz kosztűmtörténészek adatai alapján megállapította, hogy a szudlicza mind a két végén hegyes vassal volt ellátva, ellentétben a csak egyik végén megvasalt kopjával. Annak magyarázatára, hogy a fegyverek közt mi jogon foglal helyet a horog, (139. sz.) legyen szabad idéznem az 1490. évi (Orsz. Ltár Dl. 26048.) egervári fegyverleltár egyik tételét : »in una ligatura: (t. i. est) horogh ad tentoria pertinens.« Ugyanebben említtetik a scutum magyar szava : a kotergard (142. sz.) szó is : »kotergarth« alakban. Végtagja annyira emlékeztet a »guarde« vagy »guarda«-ra, hogy ha csak a hangzás után indulnánk, könnyen rámcndhatnók, hogy franczia vagy olasz kölcsönszóval van dolgunk, de mindeddig nem bírtam reáakadni. Az azonban kétségtelen, hogy a kotergard alatt csakis pajzsot érthetünk, mert egy 1497. évi oklevél (Orsz. Ltár Dl. 20582.) is világosan mondja : »unius clipei wiilgo kothorgarth.« Ezzel függ össze a következő vza szó (143. sz.) a pajzs közepén kiálló boglárnak (umbo) magyar elnevezése. Finály a vizsa tájszóval magyarázza, mely domborulatot jelentene. De hát az is szláv kölcsönszó lehet, a szószedet vza-ja azonban bizonyosan az. A középkori szláv uza vagy uzse (mert az o-szláv alak unzsa és unzse lenne) szóból4) származik, amely az uiabo értelmének megfelelően kötést, csomót jelent. U. o. 357. 1. 2) U. o. 348. 1. Rajza 349. ») I. m. 124. és 188. 11. 4) Miklosich i. m. 56. 1.