Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

HAAN I-AJ OS EMLÉKEZETE. 299 Mostanában, mikor a feldolgozás művészetének elsajátítására törekedik minden történetíró, a történetírásban olyas szerepet juttatnak a chronologiának, mint a hierarchiában az askétáknak. Lemondás minden külső fényről ! A hatvanas években Pesty Frigyes, Kerékgyártó Árpád, Knauz Nándor és Haan Lajos művelték a történetírásnak ezt az ágát, vagy inkább segédeszközét, mely mégis igen jónak mutatkozott olyan időkben, mikor a tényeknek önmagukat kellett igazolniok. S valóban, míg a nemzet általában véve gyönyörködött Horváth és Szalay szónokias történetírásában, másrészt örömmel fogadta, ha az eseményeket a maguk egyszerűségében is láthatja, hogy ott, a hol a történetíró hallgat, annál ragyogóbban és saját hazafias érzületének annál megfelelőbben, színezhesse ki őseinek tetteit. írói babért nem-igen teremhettek azok a berámázott chronologiai fali táblák ; egyszerű falusi papok, tanítók és presbyterek szerény szobáinak falain azonban nagyobb áhítatot és a szívekben maradandóbb hatást keltettek, mint sok olyan feldolgozás, melyet felfogása és vonzó előadása miatt dicsértek az egykorúak. Sajátságos, hogy Haan Lajos, ki a szószéken, a közéletben, a levelezésben annyira hatalmában volt a nyelvnek, ki csinos költeményeket írt három nyelven, s kinek vonzó előadása mindig lebilincselte haligatóit, az irodalomban magában jóformán sohasem értékesítette elbeszélő képességét és sohasem törekedett szép stílusra. A chronologicus módszert száraznak találta ugyan, de nagyon alkalmasnak arra, hogy segítségével az igazságot szabatosan, félreértést nem tűrve fejezze ki. Eletének legfőbb alkotásában, Békésvármegye monographiájában is ezt a módszert követte. Mikor 1867. junius 13-án a M. Történelmi Társulat megalakult, azonnal bevették őt is a választmányba, melynek mindvégig tagja maradt. Ennek a társulatnak czéljaa hazai történettudomány művelése, megkedveltetése és az volt, hogy iránta mennél szélesebb körben ébreszszen érdeklődést. A társulat közlönye azon volt, hogy megalkossa a történelmi stílust. Haan, ki száraz modorával ebben a részben nem-igen segíthette elő a czélt, választmányi tagságának huszonnégy esztendeje alatt csupán néhány könyvismertetéssel és jelentéssel gyarapította a társulat közlönyét, a Századokat, többnyire részt vett azonban a vidék egyes városaiban tartott közgyűléseken s a velők összekötött levéltári kutatásokban. Még nagyobb kedvvel dolgozott most már a kamarai (országos) és a békésmegyei levéltárban, valamint a gróf Károlyiak pesti levéltárában, minek az lett az eredménye, hogy már 1868-ban előfizetés utján hirdethette s 1870-ben ki is adhatta »Békésvármegye hajdana« czímű munkájá-