Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

290 MÁRKI SÁNDOR. Iesz-e majd. olyan szeretet a mi kritikánkban, szigorú Ítéletünkben, mint a milyet a régiek tanúsítottak velünk szemben? Az lesz-e a mi jelszavunk is, a mi az övék volt : »Kevesen vagyunk, — örülnünk kell egymásnak?« Már talán nem is vagyunk olyan kevesen. A történetírásnak minden fajtája megtalálta a maga munkását. Az akadémiából kivált a történelmi társulat ; s a történelmi társulatból több más egyesület vált ki. Mindegyiknek megvan a maga folyóirata. S az öregurak, kik könyveket írtak, reánk, fiatalokra bízták a czikkeket. S lia írtunk könyveket, a miket nélkülök talán meg sem teliettünk volna, ők örültek legjobban. Egy-egy öregnek elhunytakor éreznünk kell azt a veszteséget, a mit az okoz, hogy a szeretettel való kutatás helyébe mindinkább a rideg tudás lép. Ma a kritika alaposabb, de a gúny kíméletlenebb ; s a ki bírál, nem is gondol reá, hogy midőn egy kísérletet leránt, egész írói jövőt semmisíthet meg. Mi, a kik szerettük Haan Lajost, sokáig, mindvégig szívünkbe zárjuk a nevét. A hideg kritikusok napirendre térnek majd fölötte. Már is napirendre tértek fő műve, «Békésvármegye története» fölött. A második kiadást, melyet még ő rendezett sajtó alá, el kellett ejteniök. Száraz volt nagyon. íróján, kinek könyvtára közel tízezer kötetből állott, nem látszott meg, hogy Macaulayt, Tainet, Salamont olvasgatta. Pedáns módon rendezte adatait, de ítélőképességének kevés jelét adta. A feldolgozásnak nem volt mestere. Stílust senki sem tanul tőle ; könyvét — egyhúzomban — senki sem olvassa el. Nincs is arra szánva. Azután — oh, milyen vád a XIX. század végén ! — még csak illustratiók sincsenek hozzá ! Külsejével nem hat, előadásával untat. Azonban alapvető munka. Forgatása nélkül nemhogy Békésvármegyét, hanem környékét sem lehet megösmerni. A villamvilágítás korában is van becse a mécsnek ; bizonyos körön túl egy fény hatása sem terjed. S ez a mi villamvilágításunk a mellett még pislog is egykicsit. Haan mécsese teljesen elegendő arra, hogy senki se botorkáljon többé, a ki Békésvármegye múltját kutatja. Liplomatariumának két kötete pedig valóságos szövétnek. Más szebben írhatja meg, de igazabban senki sem írja meg annak a szép vidéknek a történetét.