Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Von Falke Jakab. Geschichte des Geschmacks im Mittelalter. Ism. Pór Antal 255
260 TÖRTÉN ETI IROD A LOM. Feltűnő, noha nem érthetetlen, hogy a lovagias férfi megjelenése ezen korban annyira hasonlított az előkelő hölgy megjelenéséhez, miszerint nem ritkán nehéz megkülönböztetnünk: férfi-e, nő-e, a ki előttünk áll ? Mert habár a vitéz föladata azon időben kiválóan a hadjárat és harcz volt : eszményi szerelmében, lyrai hangulatában, odaadásában hölgye iránt, puhaságában, érzelgősségében bizonyos nőiesség tükröződött, de sőt képződött. A spalatói főesperes, egyik elsőrendű korírónk a tatárjárás idejéből, keményen korholja a korabeli ősöket, hogy erkölcseik lazák, vitézségök megernyedt, a henyélésben megrevesedtek, és csak a gyönyörnek élnek. Egész nap fésülködtek, úgymond, bőrüket simították, a férfias viseletet asszonyossal váltották föl. Miután kilencz óra után fölkeltek ágyaikból, minden idejöket válogatott társaságokban vendégeskedve töltötték ; hűvös erdőkben, üde réteken asszonyaikkal enyelegtek, nem törődve a tatárokról szárnyaló hírekkel. Ez elpuhulás a férfiak viseletén is mihamarabb jelentkezett. A sisakot és pánczélt már csak a tornákhoz készülődve vették föl ; egyébkint előkelő, úrias világi ruhát hordottak, mely állott ingből, egy vagy két kabátból, és a palástból. — A férfiruha alakja ugyanazon változáson ment keresztül mint a nőké. A férfi palást olyan mint a nőké ; valószínűleg közösen viselték. A hajdani dús díszítés itt is elmaradt. A nyak meztelen ; a haj gyűrűkben fürtőzik a vállra épp úgy, mint a hölgyeknél, csakhogy rövidebb. A bajsz és szakáll, a férfidísz Németországban annyira eltünedeztek, hogy Frigyes császárt szakálláról, mint különösségről nevezték Barbarossának. A magyarok, papok és világiak egyaránt, még tartottak a férfidíszre. A lelkészek hálásan említik, hogy Boccasini Miklós bíboros és szent-széki követ eltörülte elődjének, a fermói Fülöp püspöknek szakáll viselési tilalmát. — Midőn pedig Demeter, a zólyomi ispán a Rajna vidékén járt hatszáz szakállas daliájával, hogy Habsburgi Albert osztrák herczeget Nassaui Adolf ellen a királyi trónra segítse, a csupasz németek előtt nagy csoda tárgya. Csak az egyházi (keresztes) lovag-rendek tagjai viseltek közöttök szakállat. De nem folytatom amúgy is kelleténél hosszabbra nyúlt részletes ismertetésemet. Csak annyit akarok még megjegyezni, hogy Falke értekezése a középkori utcza alakulásáról épp oly tanulságos mint egyéb czikkelyei. kivált pedig a gobelinek és arrazzik története. PÓR ANTAL.