Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Von Falke Jakab. Geschichte des Geschmacks im Mittelalter. Ism. Pór Antal 255

256 TÜRTÉXET1 IRODALOM. Zeitalter der Reformation czímű monographiákat. Annál sűrűbben van képviselve amit a német nagy közönségre való tekintetből helyeselhetünk a féltörténeti szakma és amíveltség történet, mely utóbbihoz tartozik Falke idézett műve is. Falke, a nagy képzettségű műtörténész összegyűjtött fölolvasásainak és értekezéseinek itt már második kötetével találkozunk. Az elsőben az arabs és indus művészetről, a keleti építészetről, ötvösségről és szövetekről, a chinai, japán és európai porczellánról, a franczia Ízlésről, a templomok faldíszéről épp oly szépen és könnyedén értekezik, mint e másodikban a középkori ízlésről, az utczák alakulásáról, a filcsont-faragványokról, a gobelinről, a barocco és rococoról, végre a színes réznyomatról. De e szinte játszi előadás nem felületes munkát takar, mint azt a szomszédban és itthonn is oly gyakran tapasztaljuk ; hanem hosszú és szorgalmas, széles és mélyreható tanulmányok eredménye, miképpen azt Falke Jakabtól másként nem is várhatjuk. Ismertető figyelmét különösen lekötötte a középkori izlés fejlődésének története, amint azt a nyugat-római birodalom elenyésztétől a XV. század végéig erkölcsökben, irodalomban, építészetben, a művészet különböző nemeiben és a viseletben a szerző /eltűntette. Ügy vélem, a magyar olvasót Ipolyi művészettörténeti előadásai után is érdekelni fogja, amit Falke a daliás kor divatja alakulásáról mond, főleg, ha egynémely magyar szálat is közbe szövök. A középkori vitézt (lovagot) két eszme lelkesítette : Istene és hölgye. A kereszténység hitté szilárdult benne, mely eltölté egész valóját, elfogá minden érzékét, melyért karját, kardját, ha kellett, életét is föláldozta. A keresztény vitéz, első sorban Istennek szentelte magát ; Krisztusért, hiteért, lelke üdveért, a szent sír megszabadításaért készséggel fölvette a kereszt jelét és hadat járt a pogányok ellen. Az ezen kor vitéze nem is képzelhető erős vallási meggyőződés nélkül. Másik lelkesítő eszméje hölgye. A hölgyek tisztelete szinte második vallása, cultusa, eszményi rajongása. A hölgyet, szive választottját illeti a vitéz szolgálata másod sorban ; őt dicsőítik dalai, az ő nevében és hogy neki tessék, küzd a tornákon és a komoly viadalban. Ha a szép szemek látják, tör dárdát ; szép kezekből veszi vitézsége bérét, koszorúját; kalandokra, szent háborúba szépe küldi ; hozzá vonzza megint vissza elolthatlan vágya. Szerelmeért követ el hősi tetteket, néha — ma alig fölfogható hőbörtöket, melyeket azonban nagyra tartottak akkor. A hölgyeket megillető e rajongó eszményi szolgaságot dicsőítették a regősök (troubadourok), és általuk maradt reánk emléke.