Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Thaly Kálmán: Rákóczy-emlékek Törökországban és II. Rákóczy Ferencz hamvainak föltalálása. Ism. Dr. Acsády Ignácz 237
240 TÖRTÉN ETI IROD A LOM. pos megvizsgálásakor kitűnt, hogy a koponya fiatalabb emberé. Thaly azt hiszi, e holttest a Rákóczi József herczegé, ki Csernavodában halt ugyan meg, de végrendeletében meghagyta, hogy atyja mellé, Konstantinápolyban temessék el. Minthogy egyáltalán fel nem tehető, hogy a Rákóczi czimerével ellátott sírkő alá mást, mint egy Rákóczit temethettek volna, Thaly bizonyosnak veszi, hogy az ásás közben megtalált, egészen meztelen holttest a Rákóczi József holtteste volt. Minthogy az ásás e helyen nem vezetett a kivánt eredményre, a templom egy más pontján folytatták. Itt azonban egy női holttestet találtak, valószínűleg gróf Bercsényi Miklósnéét, gróf Csáky Krisztináét. Csak a harmadik kísérlet vezetett teljes sikerre. Zrínyi Ilona sírtáblája alatt kezdték meg a kutatást, hol egyszerre csakugyan hét koporsóra akadtak. Egyiknek nem volt már fedele : az egyikben gömbölyded, gyönyörű alkotású női koponya, kétségkivül Zrínyi Ilonáé ; a másik, hatalmas czédrusfa koporsóban a fejedelem hamvai s nagyon értjük a mély meghatottságot, a lelkesedést, midőn Thaly megvizsgálván a koponyát, az egykor Mikes Kelemen által leirt jelből (a koponyát Rodostóban, mielőtt a holttestet Konstantinápolyba szállították, kifűrészelték, hogy az agyvelőt kivehessék belőle) konstatálta az azonosságot. A további vizsgálatban az is kiderült, hogy a fejedelem, ki 1712. végén Danzigban tette le a magyar ruhát, nem magyar, hanem XIV. Lajos korabeli franczia díszben tétetett koporsóba. Maga a piros bársony díszkabát még elég ép, a nadrág és a szemfedő is megvannak még, ámbár szinöket változtatták. Eegyver a koporsóban nem volt, de találtak benne olvasót, mely egykor a Zrínyi Ilonáé volt, 18 színarany csattot, gyöngyszemet s más tárgyakat. A holttestet beható vizsgálat után új czédrusfa-ládába zárták. A koponya és álkapocs behelyezését a ládába Thaly így írja le : »Rákóczi történetírójának kegyeletes kezeivel gyöngéden begöngyölgettem, beburkoltam az én régi vezérlő-fejedelmem dicső fejét királyszinű bársonyba, aranyos bíborba, lágy selyembe : ne lepje por, ne érje föld, legyen megóva nedves légtől.« Utóbb a láda a kőlap alá visszahelyeztetett. így tehát Thaly, a ki annyi érdemet szerzett Rákóczi Ferencz életének megvilágításával, immár gazdag érdemeit azzal szaporította, hogy a fejedelem földi maradványait is megtalálta s gondoskodott arról, hogy csontjai a mennyire lehet, a további pusztulástól megóvassanak. Szép, hazafias tett ez és megragadó a leirás, melyben mindezeket elmondja. De ezzel az új műnek egész tartalma még távolról sincs kimerítve. Thaly új könyve a Thököly-Rákóczi-korszak törökországi magyar emlékeinek igazi leltára, tudományos és teljes leltára, s e tekintetben első rangú hézagpótló munka. A mi pedig feldolgozását illeti, a
