Századok – 1893

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - I. közl. 227

A RÓMAIAK ARANYBÁNYÁSZATA DACIÁBAN. 233 Tovább Borbereknél Burticum fekszik, melyet ugyanezen szempontból erősítettek meg, mellőzve az útépítésre sokkal alkalmasabb, téresebb balpartot. Ugyanezen indokokra valának tekintettel akkor is, midőn Dacia katonai székhelyét Apulumot, az Erczhegységből eredő Ompoly torkolatához helyezék, mert völgye épen a bányaság szivébe nyílván, ezen át Ampelum (Zalatna) és Alburnus-Maior {Vöröspatak) biztossága fölött könnyen őrködhettek. Figyelmük azonban a téres völgyiapályról kiterjedt a nyugoti mészszírtek szakadékaira s a nehezen megközelíthető hasadékokra is, mert Ompolyicza, Csáklyakő, Gáld, Tövis, valamint Nagy-Enyed felől Remetén, Magason, úgyszintén Toroczkón át az akkoriban már használt és katonailag megszállott hegyi ösvényeknek egész hálózatát állapította meg Téglás. Apulumtól a főút tovább kísérvén a Maros mentét, legközelebbi állomása Brucla. Brucla helyi fekvése még nincs megállapítva, de kétségtelen, hogy oly ponton keresendő, melynek az aranyvidék védelmében stratégiai fontossága van. Ez első sorban Nagy-Enyed, mert innen Toroczkó felé egész az Aranyosig könnyen járható völgyi út szolgál, melynek kiindulását katonai födözet nélkül nem képzelhetjük. Nagy-Enyeden nem is nélkülözzük a rómaiság emlékeit, csakhogy a későbbi építkezések miatt a Castrumot nem lehet egész biztossággal megállapítanunk. A Peutinger-tábla távolsági mérete 12 m. p. (= 17.778 km.) nem adja ugyan Enyed távolságát, de az említett ok mégis Enyed mellett dönt, s a Castrum ide localisalandó, a valódi fontossággal bíró út elé, mert a közbeeső defilék könnyen megvédhetők részben Apulumból s a katonai központhoz közelfekvő speculákból : Vajasd és Diódról, míg az Enyedtől Toroczkó s az Aranyos felé haladó út már túl esik az apulumi helyőrség által közvetlen ellenőrzés alatt tartható sphaerán. A Peutinger tábla következő katona-állomása Salinae már Maros-Ujvár átellenében feküdt, s egyfelől az élénken űzött sóbányászatot, másfelől az utak csomópontját védelmezte. A Salinaeből Potaissa (Torda) felé vezetett útvonal az Erczhegység északi regióját övezi körül, míg a Maros-menti útszakasz előre tolt őrhegyeivel és mellékútjaival a keleti védelem szolgálatára volt berendezve, és az Ajtonnál (Kolozsvár közelében) napfényre került mértföldmutató szerint a hódítás után alig három év múlva (Kr. u. 109 — 110-ben) nagyjában készen volt már Napocáig (Kolozsvár). Ugyanekkor erősíték meg a belső védvonal északi részeit is — különösen Potaissát. De Potaissának kezdetben alig van nagyobb jelentősége mint Bruclának vagy Blandiánának, mert a tartomány a hódítás