Századok – 1893

Értekezések - PULSZKY FERENCZ: Elnöki megnyitó beszéde 193

PULSZKY FERENCZ, MÁSODELNÖK, ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDE a M. Tűrt. Társulat 1893. fébr. 16-án tartott közgyűlésén. Midőn a Magyar Történelmi Társulatnak, mely huszonhat évi fennállása óta mindig képes volt a nemzet jobbjainak nem csak érdeklődését, hanem rokonszenvét is kiérdemelni, rendes közgyűlését megnyitom, akaratlanúl visszakerül emlékezetembe azon idők képe, midőn gróf Széchenyi István a nemzet újjászületésének vajúdásai közt kiadta a jelszót : »Magyarország nem volt, de lesz«. Az ifjabb nemzedék felhagyott akkor a divatos méla kesergéssel a régi dicsőség elhomályosodása felett, és bizva a jövőbe felvette a harczot a mult kornak előítéletei s a kor szellemével ellentétbe jutott intézményei ellen, sőt a hosszú harcz alatt sokan igazságtalanok is lettek a múlt iránt, elhanyagoltuk emlékeit s a mindennap megújuló küzdelemben megfelejtkeztünk a nemzeti kifejlődés elébbi stádiumairól. Nem is pillantottunk hátrafelé, midőn államiságunkért, a szabadságért s a jogegyenlőségért harczra keltünk, szenvedtünk, véreztünk. De még akkor sem hagyott el a remény, midőn egész Európa már azt hitte, hogy Magyarország nem egyéb egy földrajzi elnevezésnél, és a magyar nemzet a kihalást előbb-utóbb ki nem kerülhető egy ázsiai faj. Mi a legsötétebb időben is fennen hangoztattuk, hogy Magyarország és a magyar nemzet ideig-óráig el lehet nyomva, még is létezik s be fogja bizonyítani kiapadhatlan életerejét. SZÁZADOK. 1893. III. FÜZET. 13