Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Káldy Gyula: Kurucz dalok a XVII. és XVIII. századból. Ism. P. B. 155
158 TÖRTÉNETI lROl>AI,0M. Katalin leánya, a kit II. István bán Miklós liurni knézhez adott nőül, a kitől a Nikolicsok származnak. Orbini téved midőn azt írja, bogy »Cataliena moglie del Conte Andrea« — mert Miklós neje volt, Tolyenovics Péter nagybátyjáé, mit a Mon. Ragus. II. 71. bizonyít. Resza a horvát Starina folyóirat XVIII. kötetének utolsó lapján közölt ó szláv felirat szerint Ar uk boszniai vajda lánya volt, Batalo szerelme, Toricsan és Lasva uráé. Három fivére volt, egyik vajda, a másik boszniai knéz, a harmadik horvát bán ; egy boszniai szerb tehát horvát bán. Ruvarac állítása szerint Resza Hrvatinics Vuk bosnya vajda édes lánya volt, fitestvérei pedig Hrvoja vajda, Dragita knéz és Vuk horvát bán valának. Ezt Ruvarac különben már a szerb Glasznik 49. kötetében állította. Ezt a Starina említett feljegyzései, melyek bizonyos Sztanko diáktól 1393-ból származnak,világosan bizonyítják.Batalo tepacsíja tehát Hrvoja sógora volt. Beszának egy Vucsica nevű nőtestvére is volt, ki Zlatonoszovics Vukmir és Vukatin nagybátyjának neje. (Pucic, Szrpszki Szpomenici I. 77. 1.) A családi viszonyok alapján Ruvarac, Reszát patarenusnak, azaz bogumil vallásunalc mondja. DR. THIH JÓZSEF. Kurucz dalok. XVII. és XVIII. századból. Thaly Kálmánnak ajánlva. Átírta Káldy Gyula. Szei-ző sajátja. Minden jog fenlartva. Ara 4 frt. = 8 korona. Az immár általánosan ismeretessé vált, s mindenütt szeles a hazában nagy lelkesedest keltett kurucz dalokat most Káldy Gyula hangjegybe átírva is kiadta, hogy még nagyobb körben terjedjenek el. S e dalok valóban meg is érdemlik, hogy újra felelevenedjenek, újra lelkesedésbe hozzák, vagy szomorúságba ejtsék lelkes, vagy bánatos hangjaikkal a ke'sö unokákat, mint hajdan a vitéz kuruezokat. Magok a szövegek Thaly Kálmán buzgó kutatása folytán rég közkincscsé váltak, de a dallamokat egy-egy agg szinész, re'gi czigány, vagy a civilisatiótól távoleső vidék ha megtartotta. Káldy Gyula, ki mint zenész, közismeretü jeles művész, úgy gyűjtögette darabonként, éveken át, egyes szólamokra írva találta legnagyobb részét s ő hangszerelte azután. Hogy a magyar zene mily sajátságokkal bír s hogy fejlődött, azt a Tört. Társulat 189 L. decz. diszgyülésén Bartalus István a Palotás zenéről. írt tanulmányában bizonyította be ; az ezen füzetben előforduló dalok még inkább feltárják előttünk a rithmus ama gazdagságát, a merész képleteknek ama sokoldalúságát, mely már a XVII. század végén s a XVIII. elején a magyar zenében nyilvánult. S nemcsak a harczi dalokban nyilvánul ez, de még inkább megvan a szomorú hallgatóban, vagy az imaszerű dalokban. Káldy Gyula előszavában
