Századok – 1893

Értekezések - SZITNYAI JÓZSEF: A Bányavidék veszedelme 133

A BÁNYAVIDÉK VESZEDELME 15 75-BEN. 139 nyugodtan térhetnek haza ; egyebekben pedig magát a Felség testvéri kegyébe ajánlja. Az ajánló levél átvétele után, vagyis szept. 27-én a hős és bátor szivü követek Isten nevében útra keltek s értesülvén, hogy ő Felsége Prágából már elutazott, egyenesen Regensburgra tartottak. Útközben ismételten értesültek, hogy Somoskew és Kékkew eleste mily zajt, félelmet s óriási meghátrálást idézett elő, úgy hogy az Ens alatti és Ens feletti tartomány (Landl) köznépe részben az erdőkbe, részben Ips, Ens és Linz városokba menekült, azt hivén, hogy a török a futók sarkában van ; továbbá értésűltek, hogy a hirtelen megtámadtatás visszaszorítására az említett tartományban mindenütt katonákat toborzanak s adóztatást rendeltek el. »man in allen orthen gemustert vnd der Überschlag gemacht«, azt állapítván meg, hogy a fennforgó veszély mérvéhez képest minden 3, 10, 30 férfi talpon — készen — álljon s minden pillanatban táborba szálljon, továbbá minden négy férfi az ötödiket, kilencz a tizediket és huszonkilencz a harminczadikot felfegyverezni, felszerelni s a szükségessel ellátni köteles. Október hó 5-én — tehát 8 nap alatt — Regensburgba érkeztek, mely napon a mainczi fejedelem is oda jött. A lakás oly szűke uralkodott Regensburgban, hogy követeink még csak szállást sem kaphattak odaérkezésük napján. Mindennek daczára nem késtek ajánló leveleik átadásával, melyeket azonnal bemutatván Trautsen és Viechhäuser uraknak ezeket arra kérték, hogy mielébbi kihallgatásukat eszközöljék ki, tekintettel az ügy veszélyes és sürgős voltára. Trautsen azzal biztatta őket, hogy gondja lesz, mikép ő Felségéhez mennél elébb bebocsáttassanak s hogy e czélból már a következő napon az udvarnál jelentkezzenek (zu hoff auífwarten) ; e közben a supplicatiót újból áttekintvén azt a kínálkozó kedvező alkalomra való tekintetből nemcsak nyomatékosabbá tették, de meg is toldották. Ugyanabban mindenek előtt azt adják elő, hogy a bányavárosok, habár ezek nyomasztó állapotát ő Felsége távollétében már a főherczegnek is tudomására hozták s ettől azon biztató ígéretet vették, hogy ő maga is gondoskodik a bányavidék megvédéséről, kötelességüknek ismerték panaszukkal s kérelmükkel ő Felsége elé is járulni ; mire őket az »Erbherren« iránti, hűség és kötelesség hódolatteljes érzete késztetvén, elhatározták hogy az ellenség azon cselszövényes szándékát, miszerint a bányavidéket hatalmába ejtse, követeik által ő Felsége előtt úgy szóval, mint írásban kifejtvén a legkegyelmesebb atyai segélyért s késedelmet nem tűrő megmentésért esedezzenek. A veszély közelségének s komolyságának megokolására azt