Századok – 1893

Értekezések - SZITNYAI JÓZSEF: A Bányavidék veszedelme 133

134 SZITNYAI JÓZSEF. Mise után a főherczeg magához hivatta a követeket s azok mindegyikével kezet fogván végig hallgatta előadásukat. Melyből az derül ki, hogy a megkötött fegyverszünet s béke mit sem segít • a bányavárosokon, mert azt a török meg nem tartva minduntalan megszegj, miként azt az elől említett három végvárnak elfoglalása bizonyítja ; továbbá, hogy a bányavárosokat fenyegető veszély elhárításának módját s nyitját csak az általános olyatén hadjáratban vélik fellelni, mellyel az ellenség az egész országból kiűzetnék s ez uton a végvárak visszakerülvén újból megerősíttetnének; míg a mostani eljárás azt eredményezte, hogy a török a bányavidéket is körűikerítette s a bányavárosokat fosztogatván a tönkretétellel fenyegeti ; végűi a bányavárosok az udvar előtt az elpártolás és az ellenség előtti meghódolás gyanújába estek, mely vádak azonban a gyűlölet és irigység szüleményei, miről a kerületi kapitány és más kamarai tisztek is tanúskodhatnak. Károly főherczeg mindezekre azt jelenté ki, hogy a bányavárosok szomorú sorsáról már előbb is értesült s fájdalmasan érinti őt annak közlése, hogy a török a három várat a béke daczára is hatalmába kerítette, ő Felségét gyalázatosan megcsalta s ezen cselének sikere által felbátorítva ezentúl sem riad vissza a kínálkozó alkalom felhasználásától ; továbbá, hogy mindennek megakadályozására s a török önkényének megtörésére csak azon módot ismeri czélra vezetőnek, hogy a megmaradt végvárak mennél jobban megvédelmeztessenek, s mindaddig megtartassanak, míg arra ő Felségének és a főherczegnek ernyedetlen gondoskodása más módot nem talál ; egyebekben tudtukra adja, hogy ő Felsége ép azért, mert a közeli veszély nemcsak a bányavárosokat, de az örökös tartományokat, sőt az egész kereszténységet fenyegeti, hívta egybe a választó fejedelmeket s azok előtt a dolgok szomorú folyását feltárni kívánja; végre biztosítván a követeket, hogy maga is azon lesz, mikép a bányavárosok ez állapotáról a választó fejedelmek élethű képet nyerjenek, azzal nyugtatá meg a küldöttséget, hogy a bányavárosok ellen felhozott gyanúsító vádaknak hitelt nem ad, mire a küldöttség magát a főherczeg kegyébe hódolatteljesen és engedelmesen ajánlva távozott. Hogy a sok huza-vona elől kitérhessenek (nit lang auffgezogen werden), a küldöttek szeptember hó 20-án az udvar és a haditanács embereit is felkeresték, nevezetesen Guettenhegen-t, továbbá Teuffel Györgyöt a haditanács elnökét és Hoffkirchen urat s ügyük előterjesztése mellett azok pártfogását arra nézve kérték, hogy Kegensburgban a császár elé juthassanak. A felkeresettek a bányavárosok ügyét igazságosnak találván, kijelentik, hogy annak sikeres elintézésére legalkalmasabbnak a birodalmi