Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - II. bef. közl. 114

1.120 DR. KOMÁROM Y ANDRÁS. János forgolányi nemesek stb. mint vice-hadnagyok, zászlótartók és strázsamesterek szolgáltak Kajdy ezredében, mindjárt a forradalom kitörésekor. És míg a nemesség egy része vérét ontotta a szabadság védelmében, addig az otthon maradottak tehetségükhöz képest gondoskodtak a kurucz tábor szükségéről, különösen a szatmári várat ostromló sereget látván el élelemmel és takarmánnyal. Minden szolgabírónak kötelessége volt mentül több bort, lisztet, zabot, hust gyűjteni össze a maga járásában, s a fenmaradt kimutatások szerint a kis Ugocsa még ereje felett is áldozott. De volt ám nagy öröm, mikor a vár kapitulált. Bezzeg nem kellett most bottal kényszeríteni a parasztot, hogy előfogatokat állítson, volt iga minden faluban arra, hogy a gyűlölt őrséget tovább szállítsák. Tehát Munkács, Szatmár, Huszt ismét magyar kézben volt, s bár az őrség most sem fogyasztott kevesebbet, mint annak előtte, sőt talán még nagyobb terheket róttak ezentúl a szegénységre, de a kurucz hadak diadalmas előnyomulásán való lelkesedés s a fényes győzelmek híre mámorossá tette a népet, egy időre háttérbe szorított minden aggodalmat. Pedig az 1704-ik év folyamán is 1000 frtot vetett ki a vármegye a községekre, hogy posta-lovakat tarthassanak, s a fejedelemnek szánt ajándék és a tisztek hátralékos fizetése kiteljék j1) a mi pedig bizony nagy summa volt abban az időben, főkép mikor az adózó nép színe-java a táborban vala. Ezenfelül csak a liuszti vár őrségének is 1000 köböl gabonát küldöttek évente és a kapitány Móricz István uram nem igen tűrte a restancziát. Nem csudálhatjuk tehát, hogy már a következő évben kimerült a vármegye, s Károlyi Sándor generalis 1705. September 10-én meg is dorgálja a rendeket, hogy a portai lovas és gyalog katonákat mind ez ideig ki nem állították. Igaz ugyan, hogy mikor levele megérkezett, Szentmarjay Zsigmond colonellus és Csaba Zsigmond kapitány a 100 lovast és ugyanannyi fegyveres hajdút már útnak indították, de Károlyihoz írott válaszukban már mód felett való terheltetésiiket emlegetik s azon panaszkodnak, hogy egy-egy lovas kiállítása a szegénységnek 70, 80 sőt 100 frtjába is került. Még keservesebben panaszkodnak, mikor az Erdélyből kibujdosott rendek is nyakukra jöttek, föltárván a kis vármegye nyomorúságos állapotját, mely már több terhet nem képes elviselni. De hát a szükség parancsolt s Károlyi Sándor 1708. január 29-én kelt levelében szigorúan meghagyta, hogy a bujdosókat szállással és ') Az alispán 200, nótárius 180, két szolgabíró 100, fiscalis prókátór 80, tömlöcztartó és két legénye 208 írttal szerepelnek az 1704-iki listában. A kirótt ezer forintból legtöbbet Szőlős városa (50 frt.), legkevesebbet Ujhely (10 frt.) fizetett.