Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - II. bef. közl. 114

1.118 DR. KOMÁROM Y ANDRÁS. monialis levelemet fide mediante pecsétem és kezem írásával megerősítvén anno etc.« Óváry János dabolczi birtokos hasonlóképen írásban nyújtotta be a maga vallomását. O már nem fogja fel oly humorosan a dolgot mint Ráthonyi, nem is critizálja az ámító prédikálását s beszédeit, sőt úgy látszik mintha nem tartotta volna Orás Andrást közönséges csalónak. Állítja, hogy lefeküdvén csakugyan hogy olyanná lett, mint egy halott s elbeszélvén a fölszentelést, mikor a csűrben erős hittel megesküdt a papság tisztére, miközben hatszor lőttek, megjegyzi: »Ki eskette, én nem tudom, csak Isten tudja s az maya lelke, mert én egyebet nem láttam a ki szólt volna, hanem csak az maga száját láttam, hogy mozgott.« Hogy mi történt tovább a dabolczi prófétával, sajnos meg nem mondhatjuk, de csaknem bizonyosnak tartjuk, hogy a vármegye nem ítélt felette, mert ennek a jegyzőkönyvekben okvetetlenül nyoma volna. Én azonban Órás András nevét az iratokban többé föl nem fedezhettem, pedig figyelmesen átkutattam a levéltárt. Nagyon valószínű, hogy kiszolgáltatták őt az egyházi hatóságnak, mely esetben Jézus Kristus hopmesterére szomorú sors várt. Pedig a tanuk vallomásai után magunk részéről sem tarthatjuk őt professionatus csalónak, bár azt sem hisszük, hogy feltétlenül szerencsétlen rajongó volt volna. Mert az bizonyos, hogy furfangosan ámította az együgyű népet, de más körülmények meg arra vallanak, hogy mégsem lehetett teljesen beszámítható lelkiállapotban s az eszelősöknek azon fajtájához tartozott, melyet a magyar köznép találóan »okos bolond«-nak nevez. * * * A Rákóczy forradalomra vonatkozólag a vármegye levéltárában elegendő bőségben maradtak fenn adatok, hisz tudva levő dolog, hogy a hamu alatt lappangó tűz ezen a vidéken vetett legelőször lángot s a beregszászi sokadalom alkalmával bontották ki a szabadság zászlóját. Az ugocsai pórnép s a vele egyaránt sanyargatott kis nemesség tüstént fegyvert fogott. Tíz nap alatt 6000 főre emelkedett a felkelők száma s a bereg-ugocsai szegénység úgy várta Rákóczyt, mint a »Messiástf.1) 1703. május 24-én a kuruczok elfoglalták Tisza-Ujlakot, levervén a kamarai sótár német őrségét. Maga a falu még ekkor az Újhelyi család birtoka volt, s a kincstár csak sórakodó helyűi vásárolt meg abból egy J) Thaly Kálmán, A gróf Bercsényi család II. k. 479 1.