Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - II. bef. közl. 114

DE. KOMÁROMY ANDRÁS. UGO CS A VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. 115 dolgokat sem hirdetett és beszédjében a papok szidalmazásán kívül nem volt semmi gonosz vagy kárhoztatásra méltó. Prófétának, Isten követének, a sz. Lélek küldöttének nevezte magát, dicsekedvén, hogy már szabad neki úrvacsoráját osztogatni, keresztelni, esketni stb., de egyetlen tanú sem állítja, hogy a mondott dolgokat valaha meg is cselekedte volna s papi hivatását a prédikálásban, betegek felett való könyörgésben, néhány dabolczi ember megtérítésében — bár ennek módja ösmeretlen előttünk — s ezekhez hasonló jámborságokban gyakorolta. Eleinte mindenüvé eljárt prédikálni a hová csak hívták és a népes, jómódú Salánkot úgylátszik különösen szerette volna megtéríteni. De a pap ellenszegült, s nagy tekintélye lévén a faluban, eltiltotta tőle a népet, s ezért rútul szidalmazá, ebnek, kutyának nevezé őt az ámító, mondván: »az ki pedig ennek az vessző szálnak hisz, száradgyon meg az hit benne.« Később azonban ki sem mozdult Dabolczról, megvárván, hogy oda gyülekezzenek az emberek. A falu jámbor prédikátorának nem valami irigylésre méltó sorsa lehetett, mert az ámító örömest kitúrta volna őt az akolből, hogy egyedül pásztorkodhassák Kis Sionban. Tanítása közben hirdeté, hogy már rég elkárhozott, könyörögni sem érdemes érette s lázította a népet, »hogy bocsássák el azt a vad kecskét, adott az Isten nekik egy ifjú prófétát, az kivel megelégedhetnek.« Azzal is kérkedett, hogy a ki elibe kerül, »megmondja ki micsodás életű«, és hogy ő benne nincs hamisság, mert, neki csak azt szabad beszélni, a mit az angyal szájába ad. És jaj keserű annak, a ki nem ad hitelt szavainak. Jártában-keltében, úgymond, egyszer két oláh emberre talált, az egyik mellette volt, a másik nem hitt neki, »és azt az ő nemhivéséért útjában úgy ütötte a menykő, hogy meghalt bele.« Almássy András tanúnak beszélte, hogy már volt a püspöknél is, a ki megigérte, hogy tized napra eligazítja dolgát, de nem váltotta be szavát s ezért az Isten angyalai szentelték őt fel, számszerint hétszázan, a papi hivatásra. »Átkozott, valaki meg nem üli s meg nem böjtöli azt a napot.« Hogy és mikép történt ez a fölszentelés ? — Háthonyi Gáspár írásba foglalt vallomásában igen érdekesen adja elő. Szószerint közöljük. »Anno 1690. die 1. Novembris. Én Ráthonyi Gáspár, nemes Ugocsa vármegyében Halmiban lakó recognoscálom vigore 1 praesentium, hogy az felső napokban egy Dabolczon lakó csábétó inas jelenté az közel való faluknak, hogy ő egy szombat napon estve meg fog halni és az angyal ő belőle voltaképen fog ki beszélleni, egy neliány ember híjván engemet is oda hogy mennék el, mással együtt az angyalnak szavait és parancsolatait írjam le. Kiváltképen Erdélyi Jánostól és többektől is nem nyughatván, I 8*