Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: János küküllei főesperes - II. bef. közl. 97

104 JÁNOS, RÜKÜM.EI FÖESPERES, kegyetlenségekkel és büntetésekkel sújtottak ; nemes férfiakat és hölgyeket tömlöczre vetettek ; se korra, se nemre nem tekintvén asszonyokat és leányokat személyükben éhséggel és szomjúsággal halálig kínoztak : szerzőnk ezeket már a királyhoz érkezett és a kancelláriába leküldött tudósításokból meríthette. Mert hogy a királyi kanczelláriába érkezett, viszont onnét kikerült okiratok kútfői történeti müvének, azt nemcsak ez okiratoknak és műve egyes részeinek összevetéséből tudjuk, de ő maga is említi, midőn az okiratokra többször, a XV., XVIII., XXII., XXIV. és XXV. fejezetekben hivatkozik. Kétségtelen az is, hogy Lajos királynak 1350. évi október hava 30. napján kiadott és Laczkfi István vajda érdemei megjutalmazását tárgyazó jeles alakú leveléből, melyet talán János deák fogalmazott, és e napig birunk,1

) fölvett művébe egyes részleteket. Ezen levélnek — mint hiszszük — fogalmazata előtte feküdt, midőn művét irta. Ellenben a többi okiratok, melyekre hivatkozik, nem feküdtek keze ügyében. Utal ugyan rájok egész átalánosságban, tehát tudott létezésökről, de semmit se közöl belőlök. Aminthogy némely szólamok, példáúl: commota sunt viscera eius, acri doloris aculeo compungente (IV. fej.), vagy : rex Ludovicus ultra modurn dicendi vehementi dolore cordis sauciatus (IX. fej.), nyilván VI. Kelemen pápának Lajos királyhoz intézett leveléből valók,2) de itt is — úgy tetszik nem maga a pápai levél, hanem csak ezen és más, szebb frázisok állottak rendelkezésére, melyeket midőn eléjök kerültek, a kanczellária Íródeákjai szépségök miatt kijegyeztek, hogy adandó alkalommal használhassák ; használták is.3

) Küküllei János műve legnagyobb részének kútfője tehát, főleg a XXIX. fejezettől végig, emlékező tehetsége, amiért kivált ezen utóbbi rész kevésbbé chronologikus. Irta pedig munkája e részét, illetőleg nem fejezte azt be semmi esetre sem 1387 előtt, de nem is 1395 után. Önmaga jelöli meg ez időszakot, midőn elbeszéli, hogy Hedvig, Nagy Lajos kisebbik leánya, - kit atyja halála után 1) Fejér, CD. IX/I, 482—490. és 756—764. 9) Theiner, Monum. Hung. I, 687.1. ') Lásd pl. Fejér, CD. IX/I, 779.