Századok – 1892
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Nyomozások a pápai levéltárakban. - I. közl. 97
98 nyomozások hatvanas években a vatikáni titkos levéltár igazgatója. Nyitra nagy tudományú főpapjának Roskoványi Ágostonnak buzdítására, a magyar püspöki kar költségén, Theiner két nagy folio kötetet nyomatott Rómában, melyek 1217-től 1526-ig hazánkat érdeklő okiratokat tartalmaznak. ') Ezeknek száma 2219-re inegy, és a Theinertől később kiadott délszláv okmánytára) tartalmával 3000 re emelkedik. Bár mennyire jelentékenynek látszassák ezen okmánykészlet, az csak kis részét képezi annak, amit a szentszék levéltárai hazai történetírásunknak feuntartottak. Ezt kétségtelenné teszik a mi Vatikáni Magyarországi Okirattárunk eddigi kötetei. Elég azt az egy tényt jeleznem, hogy IX. Bonifácz pápának 1389-től 1404-ig terjedő uralkodásából Theiner csak tizenöt darabot közlött ; mi pedig két vaskos kötetet töltöttünk meg ezernél több okmánynyal.3 ) Ezen tényállás magyarázatául szolgál az, hogy Theiner a szent-szék levéltárainak egyedül az ő gondjaira bízott osztá/ lyából merített. Es a jelen alkalommal arról is meggyőződtem, hogy az ő saját osztályában felhalmozott anyagkészletből is úgy szólván csak mutatványokat közölt. Sietek mentségeül felhozni azt, hogy ama roppant anyagkészlet átkutatása és felhasználása egy ember erejét és idejét messze túlhaladó feladatnak bizonyúl ! — A pápai levéltárak nem oly régiek, de sokkal terjedelmesebbek, mint általán hiszik. Azon viszontagságok közepett, melyeken Róma és a szentszék keresztül ment, a levéltárakat is sokszor érte pusztulás. Ezek a XIII. századot megelőző időkből feltűnően keveset tartottak fönn. A pápai okiratok és levelek másolatait tartalmazó regestakötetekből a IX., XI., XII. századból csak öt maradt ránk. *) ') Vetera Monumenta historica Hnngariam sacram illustrantia ex tabulariis Vaticanis deprompta. I. 1859 II. 1860. ") Vetera Monumenta Slavorum meridionalium históriám illustrantia ex tabulariis Vaticanis. I. (1198 — 1549.) Kóma, 1863. 3) Az első sorozat III. és IV. kötetei. Budapest, 1887. és 1889. 4) VIII. Jánostól (872—882) egy, VII. Gergelytől (1073—1087) kettő, XII. Incze két első esztendejéből (1 198, 1 199) kettő.
