Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

57 den. Csak, fájdalom, az arczvonásoknak, hajnak, hajúsznak és szakállnak nem volt már többé semmi nyoma. A föld, melyet 50 évvel ezelőtt oly barbárúl hánytak reá — a zárdai följegyzés és a smyrnai öreg barát nyilatkozata szerint akkor még nagyon ép főre, — lassanként megemésztette ezeket. Hanem a fejbőrnek maradványai omlatag rétegekben még sok helyütt rajta vannak a koponyán ; továbbá az alsó állkapcson, kívülről, a hús és elhervadt ajak maradványai láthatók. A felső fogak már kihullottak, de az alsókból még mind a hét első fog, szorosan egymás mellett, és egy nagy zápfog a baloldalon, erősen áll. (Ez utóbbiban még a fejedelem életében keletkezett nagy üres odú.) A fogak, ámbár a fejedelem 59 éves életkorának megfelelőleg jóformán elkoptatottak már, erősek. Az alsó, különvált állkapocs, valamint a koponyának a földben mélyebben feküdt hátsó része itt-ott nyirkos volt, — de semmi kellemetlen szagot nem ömlesztett, gondosan be lévén balzsamozva •egykoron. A mi a fejtetőn a doctorok által fürészelt léket illeti: ez nem olyan kerek alakú, mint ahogy korunkban szokás a koponyákat körűlftirészeléssel fölnyitni ; hanem az egyik fülhegy tájától a másikig a fejtetőn keresztül készített gerézdforma nyílás, mely fönt, középütt a legszélesebb, (három újjal belé lehet nyúlni), míg a két végén éles szögben fut össze. Igen nagy gonddal és ügyességgel volt kifűrészelve: ma is pompásan összeülik, — csupán egy helyütt van, jobbról, a hátsó vágáson a csontnak egy kis kipattanása. Mind ezen a kifűrészelt csontgerézden — melynek helyén az agyvelőt kiszedték,1

) — s mind magának a koponyának átmetszett falain látható: mily vastag falazatú, erős, hatalmas alkotású férfi-kopo') Mikes Kelemen írja, Rodostóban, 1735. april 16-ikán: »A testet másnap (azaz april 9-kén) felbontattuk, és az aprólékját (az agyvelőt, tüdőket, májat, gyomrot, beleket stb.) egy ládában tévén, a görög templomban, (a Paw a/ia-egy házban, a hol Bercsényi nyugszik) eltemették. A testet pedig a borbélyok füvekkel becsinálták, (bebalzsamozták) ; mert még nem tudjuk, mikor vihetjük Konstanezinápolyban. ... Az agyaveleje egészséges volt : de annyi volt, mint két embernek szokott lenni, — esze is volt annyi, mint tizenkettőnek! A szívét Franeziaországba (Grosbois-ba) hagyta, hogy küldjük.« (Törökországi Levelek,« II. köt. 64. 1.)