Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

54 fosztott koporsó, — be vala hányva, töltve barbármódon földdel, törmelékkel, mely majdnem a hosszú kőlap aljáig fölért ; Zrínyi Ilona koporsója fölött pedig egészen a talajkoczkákig feküdött volt a földtömeg. Bizton tudván, hogy most már okvetetlenül maga a nagy szabadsághős koporsója fekszik előttünk: tanácskoztunk annak minél kíméletesebb módon s mégis mennél alaposabban, végbeviendő átkutatása mikéntjéről. Lent a sírgödör szűk és sötét volt, csakis gyertyáknak a koporsó széléhez tartásával lehetett a kőlap alá belátni, és pedig térdeplő vagy földön ülő helyzetben. Három embernél több a gödörben egyszerre el nem fért ; a koporsó mellett csak kettő : egyik, a ki a gyertyával bevilágít, — csupán a másik dolgozhatik tehát, karjaival benyúlva. A nagy, nehéz — egyik szélével a falba rakott — hosszú kőlapnak helyéből fölemelése, vagy az oltár felé még szélesebb gödör ftSRScl pedig akkora talajbontással és munkával járt volna, hogy arra, idő és munkáskezek hiánya miatt nem gondolhatánk. S ezek nélkül a koporsót kiemelni, — hogy tartalmát fönt a templom szentélyében, lámpák világánál kutathassuk át, — lehetetlen volt. Sőt, mivel a nagy koporsó földdel telt vala: hat embernél kevesebb föl sem emelhetné; és, ha ennyi kéz hozzáférhetne is, — alaposan lehetett attól tartanunk, hogy az ódon s bár oldalain épnek látszó, de ki tudja, talán már korhadt fenekű sírláda, ha megmozgatnák, fölemelnék : béltartalmának nagy súlyától széjjel fog omlani s a drága hamvak a földdel együtt szertehullanak és össze-vissza hányódnak. Mindezeket megfontolva, abban állapodánk tehát meg, hogy a koporsót helyéből ki nem mozdítjuk, hanem —- bármily kellemetlen is a térden állva, gyertyát tartva, fedő kőlap alá nyúlkálva dolgozás, — így kutatandjuk át. Először is a fejénél kezdvén, jámbor munkásunkat utasítottuk, hogy a földet, törmeléket onnan csakis a két kezével, a legnagyobb vigyázattal szedje el. Én a supérieurrel ott állottam a gödör szélén, s aláhajolva, néztük minden mozdulatát. Fraknói, ki rosszúl érzé magát, a főhajóban űlt a padokban. Droitecourt atya a gödörben guggolt és a gyertyát tartotta a munkásnak. Ennek fényénél, a törmelék fokozatos elhárítása után, csakhamar előtűnt a koponyának