Századok – 1892
IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884
50 föllegeket az erős légvonattal kifuvatandók. Attól nem kellett tartanunk, hogy a kigomolygó poroszlop az utczán járókelők előtt elárulja munkánkat: mert ezek azt gondolták, hogy a tegnapi istenitiszteletek után söprik a templomot. Jámbor törökünk azonban egyszer kilépvén az ásta gödörbűi s kibontakozván a szaharai porfelhőkbűi, köhécselve nyögé, hogy ő már majd megfúl, nem bírja tovább, s engedelmet kért a szabad levegőre kissé kimenni. Mi viszont az éles légvonatot nem bírtuk ; és így a munkát az athmosphera megtisztultáig megszűntetvén, a sekrestyébe menekűlénk, hol a vendégszerető supérieur frissítővel enyhíttette tikkadt tüdőinket. Egyúttal intézkedett, hogy a munkánál szorgalmasan segédkező fráterek kerti öntöző-kannákban vizet hordjanak s a fölásandó földet, valamint a már kihányt igen száraz porhalmot, öntözzék meg. Ez czélszerü rendelkezés volt, mert az ablakokat ezentúl becsukhattuk s folytonos öntözés mellett a porral többé nem sok bajunk lőn. A húsz perez múlva újra kezdett földásás most már gyorsan haladt. Mikor a gödör már két lábnyi mélységre ki vala vájva: becsületes törökünk jelenté, hogy koporsó mutatkozik, még pedig kettő, s oldalaikat a földtűl óvatosan megszabadítá. Leszállottam a sírba, mely mivel homályos volt: gyertyákat kértem, hogy a koporsókat megvizsgálhassam. Csakhamar meggyőződtem, hogy valóban két koporsóra találtunk. Egészen egymás mellett feküdtek. Födele — a mennyire kivehettem — nem volt már egyiknek sem, hanem száraz porfölddel, törmelékkel valának borítva. Az egyik, az innenső, a belsőnél jóval rövidebb, kisebb és korhadtabb, összeomlottabb volt ; a másik, mely a hosszú talapkő alatt, belső oldalával szorosan a fal mellett feküvék, amannál épebbnek látszó, sokkal hosszabb s nagyobb, általában hatalmas koporsó. Ámbár keleti részök a talajkoczkák alatti, még érintetlen föld alá nyúlt be, s így lz oltár felőli végöket nem láthattam: mindazáltal az már kitűnt, hogy mindakettő a szélesebb végével nyúgatnak, és így a két halott fejjel szintén nyúgatnak, vagyis a templomhajó irányában, lábbal pedig keletnek fekszik, arczaikkal mintegy az oltár felé tekintve.
