Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

45-halottnak a feje fölött fekvő földanyagot, le egész a derék tájáig, távolítsa el kellő óvatossággal, és a koporsónak felőlünk eső baloldalát tegye egészen szabaddá, hogy hosszát megláthassuk. Csakhamar kitűnt, hogy középtermetű ember koporsójával van dolgunk, — mire rögtön megjegyzém, hogy ez nem a fejedelem hamvait rejti magában: mert II. Rálcóczi Ferencz öl magasságú s egyébként is hatalmasan kifejlett testalkatú férfiú vala; az ő' koporsója tehát ennél sokkal nagyobb. Világosan kitűnt továbbá,, a mint az oltott mészréteget törökünk lassú munkával, vigyázva le és szétfeszegette, hogy koporsófödél többé nincs. Ez hihetőleg oly korhadt vala már, hogy midőn 1839. június 23-ikán a templom behorpadt talapzatát javító munkások reábukkantak és fölfeszítették, darabokra törött, s az újra befödéskor nem tették többé vissza, sem pedig legalább deszkákat nem raktak a helyére, — hanem elég cynicus módon a nyitott koporsót csak behányták holmi porral, törmelékkel, s oltott meszet olvasztottak föléje. Magát a koponyát is (mely körülbelül a sírlapra vésett Rákóczi-czímer alatt fekszik), mészréteges földből emelők ki. Kezeimbe vettem azt, s megtörűlgetvén, megkopogtattam és gondosan vizsgáltam : lia vájjon rendesen bebalzsamozott halottnak a feje-e? ki volt-e szedve belőle az agyvelő és e végből fel volt-e nyitva, a szokott csontfürészeléssel? De semmi léknek, fűrészelésnek nyoma nem vala rajta fölfedezhető ; a mi határozottan bizonyítá már a koporsónak középhosszú voltából merített következtetésem helyességét, hogy t. i. ez nem II. Rákóczi Ferencz feje, mint a melyet — Mikes Kelemen tanúsága szerint — a balzsamozó orvosok felfűrészelének s agyvelejét kiszedték. Még nagyobb bizonyosság okáért megrázogattam a teljesen ép koponyát, s az összeszáradt agytömeg kopogása a belső csontfalakhoz jól hallatszott, — a mint erről Lobry atya is, ugyanezen művelet ismétlésével meggyőződött. Különben, szabályos alkotású, középnagyságú, fehéres,, immár kiszáradt férfikoponya volt, és pedig java korában elhányt, aránylag fiatal emberé : mert a fogak mind megvalának. még elég szép, ép, el nem vásott, el nem koptatott állapotukban.