Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

36 magamban, bogy őt azzá Tcell tennem, legalább ezen alkalomra. Gondolkodtam, és sikerűit szerencsésen megtalálnom az idevezető kiindulási pontot. Ez, az általa is, általam is a legbensőbben ápolt igaz kegyelet érzése, társulatunk néhai elnöke, a nagytudományú egyházfő s lángoló hazafiságú tudós : Ipolyi Arnold emléke iránt. Eraknóinak utazásunk közben megnyertem ígéretét arra nézve, hogy az előttem udvarias szeretetreméltóságukért már a múlt évről oly kedves emlékű lazarista atyákat velem együtt meglátogatandja s kolostoruk könyv- és levéltáraiban kutatásaim folytatását támogatni fogja. Ennyi egyelőre nekem elég volt. Midőn azután Konstantinápolyban az első napokat eltöltöttük s a császári és nagyvezéri palotákban stb. az első tisztelgéseket megtettük : idejét láttam egy lépéssel továbbmenni. Eraknói barátomat emlékeztetvén szíves ígéretére, indítványozám, hogy menjünk most már mi ketten a St.-Benoîtba. a lazaristák látogatására ; adjuk által P. Lobrynak a hozott könyveket s kérjünk engedélyt tőle, először a búvárlatok folytatására, s másodszor arra, hogy templomukban, a Rákóczi és Zrínyi Ilona sírjai fölött álló oltárnál ö, Fraknói, misét mondhasson. Eölemlítém neki, hogy feledhetetlen Ipoly ink, mikor 1862-ben id. Kubínyi Ferenczczel és Henszlmann Imrével itt járt: nemcsak Rodostón, Rákóczi kápolnájában, de itt is a St.-Benoîtban, a fejedelem sírja fölötti oltárnál misét szolgált ; ha tehát az ő mestere, a túdós váradi püspök ezt tevé : ő a hű tanítvány, a váradi kanonok, csak a kegyeletnek fog adózni, midőn püspökének nemes példáját követendi. Küldöttségünk tagjai s a Konstantinápolyban levő magyarok jelen lesznek, s odahaza is kétségkívül kedvesen fogják venni tőle, ha értesülnek, hogy Rákóczi sírjánál áhítatoskodott, mint magyar főpap. Az Ipolyira és példájára való e kegyeletes hivatkozás láthatólag meghatotta barátomat, — s nem sok habozás után ráállott. Ezzel a második lépés is meg volt téve. Lementünk a lazaristákhoz Galatába. És a szerencse rendkívül kedvezett : mert nemcsak a rendfőnököt odahaza, hanem a konstantinápolyi patriárcha-helyettest : Monsignore Bonetti palmyrai érsek és