Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

34 vele, hogy az osztrákok azt a hírt terjesztették s diplomatáik még hivatalos jegyzékeikben is írták, mintha a török területen is a franczia nemzet védszárnyai, franczia szerzetesek őrizete alatt nyúgodni kívánó magyar fejedelemnek gondjaikra bízott drága hamvai nyomtalanúl eltűntek volna és sírja ma üres. Ezen osztrák ráfogás megdöntésére nekünk, francziáknak és magyaroknak, kezet kell fognunk. Az azzal ellenkező valóság kétségtelen constatálása a lazarista rendnek becsületbeli kötelessége ; a sírt tehát föl kell nyittatnunk ! Ez az érv hatott. A rendfőnök határozottan állította, hogy 1839. óta — mikor a fejedelem és Zrínyi Ilona hamvait a sírboltba visszahelyezték, — ez fölnyitva- nem volt; a hamvak tehát okvetetlen megvannak,1

) S ennek bebizonyítására, jó, — ő igenis, hajlandó a sírboltot előttem mint Rákóczi fejedelem életírója előtt fölbontatni s a hamvak azonosságának megállapítását megengedni, a melyről majd jegyzőkönyvet vegyünk föl s írjuk alá, a zárda levéltára számára. Azonban ez mostani ittlétem alatt még lehetetlen : mivel őneki magának, rendi szabályaik értelmében, nem áll hatalmában a sírboltnak fölbontatása; e fölött csak a rend conventje határozhat, mikor majd mindnyájan össze fognak gyűlni a keleti missió-állomásokról. És ez mikor lesz? kérdezte megbízottam, Bárczay. »Ajövő 1889-iki január havában, hangzott a felelet ; — akkor ő az ügyet előterjesztheti s meghatalmazást szerez. Én azután utazzam le az 1889-ik év folyamán űjra, a mikor nekem legalkalmasabb,— ő addig várakozni fog.« Ez az, a m-it idézett jelentésemben meg nem írhattam s rajtam és Bárczayn kívül nem tudott senki, még Nyáry sem; mindazáltal vele — mint benső barátommal s e kutatásokban hű társammal — utóbb, már Budapesten, szoros titok zára alatt közöltem. 1889. martius havában érkezett szultán ő Fölsége meghívása a magy. tud. Akadémiához, a Corvina maradványainak kikutatása czéljából Konstantinápolyba küldendő bizottság kirendelését illetőleg. Természetes, hogy föntebb érintett 1888-iki kutatásaim folytathatása szempontjából is nem kis örömömre vált ') L. »Rodostó*c művem, 123. I.