Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

30 Hogy megbízható eredményt érjek el : természetesen, magánúton, kéz alatt kelle nyomozódnom. E végből levelezésbe s egyúttal — odautazó ismerőseim révén — szóbeli érintkezésbe is bocsátkozám Konstantinápolyban élő, még 1849-ben odaszakadt magyarokkal. Így sikerűit azután a dolognak idők jártán a nyitjára jutnom. Az ottani campo grande-i keresztyén ó temetőben a Rákóczi-korból két síremlék volt látható, — 1849-iki emigránsaink kegyeletének tárgyai. Az egyik a fejedelem udvari orvosáé, Langenthali dr. Langh Ambrúsé, s egy másik, közvetlenül e mellett álló, de sokkal díszesebb : ékesen faragott, nagy fehérmárvány-sarcophag, czímerekkel, hanem felirat nélkül, — mivel az inscriptiót tartalmazott kőfedél máirég eltűnt. Erről a czímeres (szerintem franczia czímeres) és ritka díszű síremlékről az 1849-iki menekültek közül sokan — a galatai St.-Benoít templombeli valódi Rákóczi-sírról nem tudván, — tévesen azt tartották, hogy alatta maga a nagy fejedelem nyúgoszik, hű doctora mellett. S ezért a sarcophag sarkaiból, párkányairól emlékűi márványdarabkákat tördelgettek le, és kegyelettel őrizték, haza is küldözgettek belőlük.1) Sőt néhány Konstantinápolyban elhúnyt hazánkfia ezen vélt Rákóczi-sír közelében kívánt eltemettetni; (pl. Csernátoni Cseh Sándor). Mikor aztán a török kormány 1859—60 táján a campo grande-i ó temető felhagyását s a hamvaknak és sírköveknek a ferikkőji új temetőbe áthelyezését elrendelte: az ottomán fővárosban élő magyarok dr. Langh sírját és ezt az állítólagos Rákóczi-sírt is felbontatták, hogy a hamvakat és síremlékeket átszállítsák. At is szállították. A nagy fehérmárvány-sarcophag alatti — kővel kirakott —- sírt azonban üresnek találták, semmi koporsó-, vagy csontmaradványokat nem tartalmazott az. Ennek, természetesen, csakhamar híre terjedvén: innét keletkezett a Rákóczi sírja emigránsok által történt felbontatásának s üresen találtatásának mythosza, a mit Ludolf gróf •) A magyar történelem lelkes kedvelője, társulatunk alapító tagja, Baj) Ilona úrnő is kapott egy hazatért emigránstól egynehány ily márványdarabkát, és nekem ajándékozá. Én jól tudtam ugyan, hogy nem Rákóczi síremlékének töredékei, — de azért híven őrizem ma is.